Szóval ügyesen megszabadultak a lenézett vidékiektől, akiket csak egy nyűgnek tekintettek mindig is. Eddig sejtettük, most már legalább tudjuk is, hogy így volt. Pénzt nem adtak, aztán fikázták azt, ami lejött a képernyőről. Az is tény, hogy a vidéki szerkesztőségek 170 embere 1,5 milliárd forintba került évente, miközben Pesten több mint 60 embernek van millió forint feletti havi keresete, és meg nem erősített hírek szerint 150 olyan tévés dolgozó van, aki nem vette fel soha a belépő kártyáját, vagyis kapja a fizetését, de nem jár be dolgozni. A sajtóközlemények szerint a központban nem lesznek elbocsájtások, legfeljebb néhány kisebb juttatástól kell lemondaniuk a legtöbbet keresőknek. Beégtek rendesen a történetben a tévé-vezetésen kívül a helyi szocialisták is, akiket a jelek szerint annyi információmorzsával sem lát el a vezérkar, hogy hazataláljanak, ha túlságosan messzire kolbászolnak el a fatornyos kis falujuktól médiaügyekben. Akkor szólaltak meg olyan dolgokról, amiről fingjuk sincsen, amikor már minden le volt pacsizva. Hogy aztán a történet végén, regitévé híján butábban fogunk-e este ágyba bújni, abban biztos vagyok, hogy nem. Az ilyen stílusú televíziózás felett már régen elszaladt az idő, így most viszont már sanszunk sem lesz arra, hogy egyszer majd egy jó kis televíziót nézhessünk, ami csak nekünk és rólunk szól.