Városunk első polgára az együttműködési készségét ajánlotta Orbán figyelmébe, majd mintegy kilépve önmagából, enigmatikus megállapítást tett a Fidesz elnökéről: Ön „érti Északkelet-Magyarország problémáit.” Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke egyszer, amikor valaki az egyik határon túli magyar politikust akarta előtte áztatni, a következőket mondta afféle történelmi parabolát hívva segítségül: „nem feledkezhetünk meg arról, hogy a magyar ügyet Bécsben, labancként élve is lehetett szolgálni. Csak azt nem kell elvárni a labanctól, hogy kurucként viselkedjék, vagy pláne azt hinni róla, hogy ő kuruc. Ezeket az embereket labancként kell hasznosítani.” Szolgálhatja-e vajon a szocialista, parlamenti minoritássá változott státusában, ellenzéki polgármesterünk Miskolc ügyét a kurucok, akarom mondani a magyarok fővárosában? Elméletileg igen, jobb híján: feltételekkel. Ha eddigi tevékenysége ezt hihetővé tenné. Ám a miskolci tévé sztárja, közképviseleti munkájának iszonyatosan hosszú esztendei alatt, csak nyilatkozataiban szokott toleráns lenni. Meg akkor, ha önkormányzati képviselőtársából (!) kell önkormányzati intézményvezetőt csinálni. Vagy ha egykori kampányfőnökének cégéből városi tender nyertest. Viszont ha az ellenzékkel való együttműködésről volt szó, mondjuk a vagyongazdálkodás mindennapjai, a miskolci Holding, a tagvállalatok boszorkánykonyhájába való formális és informális betekintés formájában, vagy az itteni kontroll – igazgató- tanácsi pozíció, vezető káderek kiválasztása, stb.- került napirendre, az iránymutató magatartás vezető szocialista garnitúránk részéről hosszú esztendőkön át, a jeges-delejes elutasítás, a gőgös hárítás volt. Bezzeg most! Mondom, Orbán még nagyban hunyorgott a fejlámpák fényétől, amikor a mi polgármesterünk heveny izgalmi állapotában, hirtelen támadt együttműködési kényszerében, már ki is rakta a pontot felajánlkozó közleménye végére. Mit bánja ő a kuruc hadak térfoglalását. Retteg az elveszejtett hatalom lehetőségétől Inkább labancként tovább szolgálna.