Mint amikor valaki azt hiszi, hogy „ő szopta hegyesre a piramist, plusz estétől-reggelig, betűről-betűreátvette Immanuel Kantot, különös tekintettel, a kategorikus imperatívuszra”: kábé ehhez hasonlatos az érzés, ami az egyszerű embert elfogja akkor, amikor a LEGNÉPSZERŰBB, ám láthatóan rettentő módon megsértődött miskolci szocialista válaszlevelét olvassa. A miskolci hitelkirály, aki polgármester és pártelnök is egy személyben ugyanis, „egyes” egyházak, „egyes” képviselőinek a nyilatkozatára válaszképpen fogalmazta meg gondolatait.
(Ez az „egyes” képviselői az „egyes” egyházaknak formula, kísértetiesen emlékeztet a rendszerváltoztatás- kori pártbizottságbéli magabiztos feddésekre, amelyek „egyes” ellenzéki szervezetek „egyes”képviselőiről szóltak.Pökhendi módon, kimondatlanul is a „többség” nevében.)
Mindegy, ilyen finomságokra helyi irodalmárok nyolc év polgármesterkedés után már immúnisak: a megfigyelés úgyis megváltoztatja a megfigyelőt, a hatalom a regionális költőt.
Azután azért is feddést kapnak a helyi érték eredőjétől a közéletben markánsan kapálódzó egyház fiak, mert ez a nyilatkozatuk a mértékadónak gondolt politikai olvasat szerint nem más, mint nyílt beavatkozás a közelgőönkormányzati választások menetébe.
Még szép.És?Van valami gond ezzel? Látható, hogy az egyre inkább magára maradó helyi első ember elveszítette orientációs készségét. Azt hiszi, ezzel a dölyfös, az egyre apadó kádárista többségre hivatkozó semmitmondó defetista dumával, elkerülheti a lényeget.
Pedig nem.
A hol a lóvé és hová tettétek? – kérdések Miskolcon, mára megkerülhetetlenné váltak.
A maguk szemérmes a módján, mindezt le is írták a nyílt levél megfogalmazói. Októberig, BIZTOSAK LEHETÜNK BENNE, egyre többen és többen fognak minderről tudakozódni kedves szocialista vezetőinktől. Azzal már nem lehet kitérni a válaszadás elől ebben a városban sem, hogy „egyesek” szembeállítják a hívőket az ateistákkal.
Az Ávót hiába jelentgetik a rendőrségen.
lilaakác