Harcolunk, mint malac a jégen
A parlamentbe jutott új pártok valóban újak, a 47 jobbikos és 16 elempés közül csupán négynek volt korábban parlamenti tapasztalata.
Mile Lajossal beszéltünk, aki 1990-94 között az MDF liberális szárnyához tartozott, majd 16 év szünet után az LMP színeiben tért vissza a parlamentbe.
Másodjára képviselő, milyen különbségek vannak a két ciklus között?
Elég átfogó kérdés. Egyrészt eltelt közben 16-20 év. Összességében nem tudom megítélni. Rengeteg a különbség, az egy rendszerváltó parlament volt.
Ez meg egy forradalmi.
Maradjunk komolyak. Az egy rendszerváltó parlament volt, ami nemcsak az akkori képviselők, hanem az ország egésze számára is az újdonság erejével hatott. A korábbi parlamenteknek díszletjellege volt csak. Amennyire visszaemlékszem, akkoriban még elegánsabban folyt a munka, még ha több is volt benne a csetlés-botlás. Még akkor is, ha az akkori győztes erők amatőr módon politizáltak, kivéve egy párat. Mások voltak az arányok is. A mostani parlamentről még nem tudok kategórikus véleményt mondani, de erős kettősséget mutat. Vannak látványos, olykor színpadias elemei, deklarációk mindenféle nemes eszmékről, melyek persze pártfogolandók és támogatandók. És van egy egészen silány második felvonás. Ezek a bizottsági ülések, ahol nyolc-tíz perc alatt intézik el az ellenzéki módosító indítványokat. Volt már rá példa többször, hogy este pár képviselő lézengett a teremben, részletes vitát folytattunk, és éppen a kormánypárti előterjesztő hiányzott. Ez kicsit rossz hangulatúvá teszi az embert. A kormánypártok nagy erőfölényben vannak, és ezzel nem bánnak elegánsan.
Akkor a legnagyobb frakció tagja volt, most a legkissebbé. Jelent ez különbséget?
Jelent. Akkor én az MDF frakciójában ültem, ahol 140 körül volt a létszám. Most 16-an vagyunk. Ebből az következik, hogy bár akkor is nagyon sokat dolgoztunk, itt most meg kell szakadni a munkában. A Fidesz-KDNP gyakorlatilag egy cunamihoz hasonlítható áradatot zúdított a házra, lehetőleg kizárólag egyéni képviselői indítványok formájában, hogy mindenféle egyeztetést meg tudjanak kerülni. És ha kiszámoljuk, 16 embernek óriási munkát kell végezni, egyénileg is nagyon nehéz beosztani az időt, hogy szakszerű és minőségi munkát végezzünk. Másrészt eltér a pozíciónk. Akkor kormánypárti képviselő voltam, most ellenzéki vagyok. Ez szintén lényegi különbség.
Melyik a szórakoztatóbb?
Annak is voltak szórakoztató elemei, ott is megvoltak a nehézségek. Annak idején elég komoly érvelési kényszer volt a bizottságokban, sokat verekedtünk, sokszor kellett kompromisszumokat kötni. Itt is vitatkozunk, harcolunk, mint malac a jégen, de ennek az eredménye nem igazán látszik. Ha a kétharmados akarat valamit egyszer eldöntött, bármilyen érvet veszünk elő a vitában, annak nem sok foganatja van. Ilyen szempontból most egy kicsit frusztrálóbb. De úgy gondolom, hogy ez fog változni, mert mi csak mondjuk a magunkét, és ennek előbb-utóbb meglesz az eredménye.
Annak idején az MDF is ideológiailag sokszínű párt volt, az LMP is ilyen. Ez egy kis vagy egy nagy frakcióban okoz több problémát?
Az ilyen természetű dolgok nem igazán a frakció munkájában jelentkeznek. Persze itt is megkövetel egyeztetéseket, olykor polémiákat okoz. A viták inkább a párt vezetésében, választmányában folynak. Szerencsére nálunk kulturált eljárási keretek között zajlanak az egyeztetések. Tehát nem szekértáborok verekednek egymással, hanem annak az értékszintézisnek a még pontosabb kidolgozásán dolgozunk, amit megfogalmaztunk az alapító okiratban is. Nyilván ez nem nélkülözi a vitákat és a különbségeket sem, de az eljárási mód jól működő és igéretes metodika. Az MDF történetét ismerjük, ott ezek a viták szembenálláshoz és szakadáshoz vezettek-írja az index