Dolce vita a miskolci szocialistáknál.
A csütörtöki közgyűlésen állítólag Káli polgármester odament Szinay frakcióvezetőhöz és piciny mosollyal a szája szegletében, mindössze ennyit mondott: olvastam – mármint az Északhírnököt –, sajnálom.
Mindenekelőtt, mint külső szemlélő, szeretném megjegyezni: Miskolcon a miskolci Fidesznél, csak Miskolc van rosszabb helyzetben. Nem kell, hát mosolyogni. Egyébként nem hiszem, hogy ha az önkormányzati választásokat nagy valószínűséggel megnyerő párt helyi szervezetét a választásokat negyedévvel megelőzően feloszlatják, addigi vezetőit megalázó módon kirúgják, feljavítódik a párt.
Igazi magyar és ízig-vérig fideszes történet ez. „Csak” ezt nem lehet tudni: mi végre hát az egész? Miskolcon ÁLLÍTÓLAG túl közel került egymáshoz a várost adósságba döntő, a bukást bukósisakban elkerülni akaró szocialista városvezetés és a városházi ellenzék néhány prominense. Miskolcon ÁLLÍTÓLAG – az országos vezetés szerint- mindig is gyengék, problematikusak voltak a helyi fiatal demokraták. Miskolcon ÁLLÍTÓLAG nem szedték rendesen a tagdíjakat és a fideszes város-politikusok nem segítették azokat kellőképpen, akik az országos politikában reprezentálták a térséget. Miskolcon ÁLLÍTÓLAG kell a hely a politikába újabban érkező fidesznyikek számára.
Elismerem, a fentiek közül egyik sem igazán paradigmatikus megállapítás. Az viszont paradigmatikus, hogy sem a régiek, sem az újak, sem a helyi közéletből éppen távozók, sem a helyi közéletbe éppen érkező Fideszesek semmit sem szólnak. Mintha nem mernének beszélni. Úgy gondolják, mindez csak rájuk tartozik? Vagy talán félnek valamitől?