Még tartott az MSZP kongresszusa szombat délután, amikor a Gyurcsány Ferenc vezette Táncsics Mihály Alapítvány által jegyzett Kapcsolat.hu internetes portálon megjelent egy igen kritikus írás. A „Papírforma…” címet viselő rövid elemzés lényege, hogy Mesterházy Attila elnökké választásával az MSZP nem oldott meg semmit, „csak toszigálja maga előtt a problémákat”.

A párt megújításának lehetőségét és az újításra alkalmas személyek felbukkanását hiányoló elemzés így összegzi a szombati eseményeket: „nincs meglepetés, nincs harc, nincs tulajdonképpen választási lehetőség sem, mondhatnánk semmi sincs a MSZP rendkívüli tisztújító kongresszusán.”

A szerző középszerű muzsikusok által alkotott zenekarként jellemzi az MSZP régi-új élcsapatát, amelyet „egy cirkuszi elefánt vezényel borotvapamaccsal”. A leköszönő Lendvai Ildikó is kap egy döfést, aki a beszédében a kormány „műdolgait” próbálta ostorozni, ehhez képest egy műanyagból készült „üvegkockával” ajándékozta meg a kongresszus résztvevőit. A bakira utalva a szerző megjegyzi: „a propagandamunka MSZP-s gigászai egyelőre még kissé távol állnak a kreativitásnak nevezett bolsevista trükköktől…”

Az elemzés hiányolja az új vezetésből azokat a húzóembereket, akik képesek lennének levezényelni egy „győztes megújulást”. A tisztújítás nem ér semmit, ha nem hozza meg a személyekből fakadó lehetőségeket – véli a szerző, aki szerint „ha a személyiségek nem képviselnek semmit, akkor az eredmény is ugyanaz lesz: semmi.”

Nem meglepő, hogy az élesen kritizáló elemzésre reagáló hozzászólások alaphangját szintén az új elnökkel, Mesterházy Attilával kapcsolatban hangoztatott kételyek határozzák meg. Az egyik hozzászóló szerint „ennyi volt a Gyurcsány Ferenc által karakteresen megfogalmazott: ‘Adjunk még egy esélyt az MSZP-nek…’ Túlzottan már nem is érdekelnek a részletek, mivel egy esélyről volt szó. Ezt az egy esélyt az MSZP azzal, hogy Mesterházyt állította az élre és Baloghot ültette az anyósülésbe, elszalasztotta.” Ugyanez a netező nyomban fel is teszi a kérdést: „Na, mikor is kezdjük a Demokrata Párt szervezését?”

Ez a gondolat visszaköszön néhány másik hozzászólásban is, például: „Az MSZP már eljátszotta a lehetőséget, hogy egy jó vezetője legyen. A baloldalt pillanatnyilag csak Gyurcsány tudná megújítani, életben tartani, ám semmiképp nem az MSZP sorain belül.”

Az is kiderül ugyanakkor, hogy Gyurcsány Ferencet sem tartja mindenki tökéletes megváltónak. Az egyik bejegyzésben ez olvasható: „Másfél millió ember nem ragaszkodott és ragaszkodik görcsösen az MSZP-hez. Az MSZP lenullázta magát minden téren és minden szinten. Akik pedig Gyurcsányt várják megváltóként, csalódni fognak. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy arra a baloldaliságra, amit a mai, megújulásra képtelen MSZP képvisel, nincs igény.”

A többi hozzászóló sem túlzottan optimista. Többen úgy vélik, az MSZP „új” vezetésének megválasztásával a párt tovább halad előre egy zsákutcában. Valaki így fogalmaz: „nem értem, hogy mitől volt az a nagy naiv várakozás a kongresszust megelőzően. Tiszta papírforma lett, ezt hetekkel ezelőtt lehetett várni. Nem értem, hogy akkor most min kell csodálkozni? Véleményem továbbra is az, hogy lassan elindultunk még lejjebb a lejtőn. A következő pofont majd az önkormányzati választáson kapjuk, sajnos! Talán az egyik kezünkön az ujj is sok lesz ahhoz, hogy megszámoljuk rajta, hogy az országban hány baloldali polgármester lesz, illetve balos önkormányzat.”

A „végszót” az egyik bejegyzés szerzője így fogalmazza meg: „Sajnos az MSZP halálra van ítélve, hiányzik a társaságból a tökösség. Szomorú, hogy egy öregecske Lendvaiban is több kreativitás van mint Mesterházyban.”
inforadio.hu