Megérkeztek az idei Rudapithecus-kutatások résztvevői a Borsod megyei Rudabányára, az ásatások már meg is hozták az első eredményeket

néhány érdekes lelet, például egy ősmajom (anapithecus) foga is előkerült.

Kordos László professzor, a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója elmondta: július közepén vonultak fel a területre, és a munka augusztus 12-ig tart. Jelenleg azon a lelőhelyen dolgoznak, ahol tavaly abbahagyták a munkát. Itt van még néhány köbméternyi terület, amelyet „átnéznek”, utána azonban itt befejezik az ásatást, hogy az utókornak is maradjon „kutatnivaló” – ismertette.

Kitért arra, hogy idén a tervek szerint azon az ásatási területen dolgoztak volna, ahol az első lelet egykor előkerült, de a tavaszi esőzés miatt megcsúszott talaj. Egyelőre van munkájuk a kettes területen – ahol most dolgoznak -, „jönnek elő a csontok bőségesen”, és ha ilyen marad az idő – nem lesz jelentősebb csapadék -, akkor az első helyszínen szintén áshatnak. Hozzátette: amikor megérkeztek idén a területre, az ásatások megkezdése előtt – a kanadai, amerikai és más nemzetiségű résztvevők – letakarították a lelőhelyről az előző évi munka befejezése után biztonsági okokból felhalmozott földet. A kutatók utána aprólékosan átvizsgálják a leleteket tartalmazó réteget.

A szakember korábban emlékeztetett arra, hogy több mint 35 éve zajlanak a borsodi település térségében az ásatások, és szinte valamennyi alkalommal jelentős és értékes leletanyagot találtak. Eddig a terület mintegy hatvan százalékát kutatták át, arra törekedtek, hogy minél kevesebbet mozgassanak meg a földből, és a lehető legtöbb információt kapják.

Rudabányán az emberré válás 10 millió évvel ezelőtti időszakában közel száz ősállat között két ősmajomfaj is élt: a Rudapithecus hungaricus, amelyből később 6-8 millió évvel ezelőtt kialakulhatott az emberhez, valamint a csimpánzhoz és a gorillához vezető leszármazási vonal, valamint a rejtélyes Anapithecus hernyaki. Magyarázata szerint Rudabánya az adott időszakból a világ leggazdagabb lelőhelye.

A mindössze 18-szor 20 méteres terület, ahol 1971 óta végeznek ásatásokat, egykor mély völgy volt, egy szurdokszerű mocsár, ahová a trópusi esők alkalmával a víz lemosta az elhullott állatok tetemeit, s ezek egy helyen megőrződtek. Ezért ilyen gazdag a lelőhely, eddig mintegy két és félszáz lelet került elő, köztük abszolút világszenzációsak is akadtak – jegyezte meg korábban az igazgató.