„A nemzetközi fogathajtó sportban Magyarország mindig úttörő szerepet vállalt.
… hajtóik az 1969-ben kidolgozott versenyszabályok életbe lépése óta mindmáig sikeresen szerepelnek. Mindannyian örömteli, baráti emlékeket őrzünk a magyarországi versenyekről.”
(H.R.H. Prince Philip
Szilvásvárad, 1984.)

A Nemzetközi Lovas Szövetség egykori elnökének, fogathajtó világbajnok elismerő szavait erősíti, hogy Magyarország eddig közmegelégedésre hat fogathajtó világbajnokságot rendezett és kezdeményező házigazdája volt a budapesti első Európa Bajnokságnak (1971.); hét egyéni – kettes- és négyes – világbajnokot adtunk a sportágnak; versenyzőink a kezdetektől (1972., Münster, SUI) eddig mind a tizenkilenc négyesfogathajtó világbajnokságon csapattal vettek részt; Magyarország mindmáig a legeredményesebb fogathajtó nemzet: az Európa és világbajnokságokon négyes- és kettesfogathajtóink 65 érmet – köztük 31 aranyat – nyertek.

Időközben a Fülöp herceg elnöksége idején, 1969-ben megalkotott fogathajtó szabályok – a sportág fejlődése érdekében – sorra-rendre változtak.
További előrelépést jelentene, ha az objektív alapokon nyugvó díjhajtó-program bírálatakor a szubjektív megítélést a lehető legkisebbre lehetne csökkenteni.

Mostanra a díjhajtás túlzott hangsúlyozása a maraton- és az akadályhajtás utáni összetett eredményeket (a végeredményt) döntő módon befolyásolja!
Az utóbbi időben több esetben – de különösen a június 15-18.-i Aacheni Lovasjátékok díjhajtó versenyén – független szakértők egybehangzó véleménye szerint a magyar hajtók indokolatlanul hátrányos helyzetbe kerültek.

A világ legjobbjait starthoz szólító versenyen fogathajtóink a maraton- és az akadályhajtásban mutatott világszínvonalú teljesítmény ellenére is behozhatatlan díjhajtás-beli hátránnyal indultak.

Mindezek és a felmerülő magas költségek figyelembevételével a magyar négyesfogathajtók – a világbajnokságok fennállása óta első alkalommal – az Amerikai Egyesül Államokban Kentuckyban a Lovas Világjátékok keretében, október első hetében rendezett világbajnokságon nem vesznek részt!

A világ egyetemes sportja – természetesen a sportérték elsődlegessége mellett – a közönség-szórakoztató látvány irányába is fejlődik.

A díjhajtás üres lelátói hangsúlyosan arra hívják fel a figyelmet, hogy ez a szám kizárólag a szakmai közönség részére fontos és vonzó. A nagyközönség elsősorban a – díjhajtáshoz hasonlóan a lovak idomítottságát is messze megkövetelő – maratonhajtást és az akadályhajtást látogatja és nézi szívesen. A tapasztalatok szerint az anyagi hátteret erősítő rangos szponzor, befektető kizárólag a közönséget vonzó, a televíziók képernyőjére való, látványos sportokhoz – esetünkben a maraton- és az akadályhajtáshoz – remélhető.

A magyar lovassport és a fogathajtósport vezetése a fogathajtósport iránti felelősséggel javasolja, hogy – nemzetközi egyeztetés után, avatott szakértők bevonásával – közösen gondoljuk át – és tegyünk javaslatot a Nemzetközi Lovas Szövetség Fogathajtó Szakbizottságának – a hajtósport szabályainak előremutató fejlesztésére.

A cél: a díjhajtó szám értékével és jelentőségével arányos módosítása, valamint a nagyközönség látványos kiszolgálása; a bíráskodás és a bírókijelölés rendszerének korszerűsítése annak érdekében, hogy a szubjektivitás minél jobban csökkenjen.

MONDOK József s.k. LÁZÁR Vilmos s.k.
a Magyar Lovassport Szövetség alelnöke a Magyar Lovassport Szövetség
a Fogathajtó Szakbizottság elnöke elnöke

Budapest, 2010. július 29.