„Magyar” milliárdos kezébe kerülhet a patinás diósgyőri futballklub, a DVTK. Úgy tűnik, hogy az elmúlt napokban immár minden akadály elhárult az elől, hogy a Leisztinger Tamás érdekeltségében lévő, főként vagyonkezeléssel és ingatlanbefektetésekkel foglalkozó Arago cégcsoport szerezze meg az idén százéves borsodi klubot

.
Az egyesület eddigi tulajdonosainak többsége – zömmel miskolci cégek, szervezetek és a városi önkormányzat tulajdonában lévő közhasznú társaság – korábban már megszavazta, hogy átengedik a Diósgyőri Futball Club Kft. 51 százalékos tulajdonrészét „egy üzleti alapon gondolkodó befektetőnek”, a hét eleji, újabb tag gyűlésen pedig egyhangúan megerősítették ezt a szándékukat. A klub hivatalos honlapján, Nagy Béla ügyvezetőre hivatkozva azt közlik: immár minden akadály elhárult az elől, hogy az új befektető átvegye a klub irányítását.
A csapat több esztendeje küzd pénzügyi nehézségekkel, tavaly nyáron az addigi többségi tulajdonosok Káli Sándor miskolci polgármesterrel közös sajtótájékoztatón jelentették be: az útépítéssel foglalkozó Szeviép Zrt. – amelynek felszámolását többszöri sikertelen csődegyezség után épp a napokban indították el a hitelező bankok – a válságra hivatkozva kivonul a diósgyőri futballból.
A klub százmilliós veszteséggel zárta a tavalyi évet, s kérdésessé vált a bajnokságban való indulásuk is. Az utolsó pillanatban a miskolci önkormányzat mégis megmentette a csapatot, s átmenetileg tavaly júliustól a városi tulajdonban lévő Diósgyőri Sportlétesítményeket Működtető Kht. vette át a klub irányítását. Már akkor nyilvánvalóvá tették: csak addig kívánják működtetni a DVTK-t, amíg nem találnak erre megfelelő anyagi helyzetben lévő befektetőt. A diósgyőri csapat helyzete ma sem rózsás, százmilliós az adósságállományuk, április óta nem fizettek sem a játékosoknak, sem az edzőknek. A hétfői taggyűlésen azonban eldőlt, zöld utat adnak az Arago Befektetési Holding Zrt.-nek, hogy a DFC Kft.-ben 51 százalékos tulajdonrészt szerezzen. A szerződést információink szerint még nem írták alá, de ez a jövő héten megtörténhet.
Az biztosnak tűnik, hogy ha a kontraktus valóban megköttetik, akkor a diósgyőri klub gondos gazda felügyelete alá kerül, bár az is igaz, hogy a politikában jártas embereket kissé meglepte a hír a szocialistákhoz közeliek közé sorolt Leisztinger Tamás új befektetéséről. Magyarország egyik leggazdagabb embere ugyanis – vagyonának becsült értéke meghaladja a nyolcvanmilliárd forintot – eddig inkább a sakkszövetségben kamatoztatta kétségkívül nem mindennapi képességeit. A fizikusból befektetési szakemberré váló Leisztinger már egészen fiatal korában jegyzett sakkjátékos volt, és az őt ismerők azt mondják, hogy játékstílusa leképezi üzletemberi stratégiáját is: gyorsan gondolkodik, a pozícióharcban teret nyer, és az így szerzett előnyt kíméletlenül érvényesíti.
Üzleti pályafutása nagy vonalakban így írható le: a 90-es évek elején számítástechnikai cégeknél dolgozott, majd 1993-tól a kárpótlásijegy-üzlet felé fordult. 1994-ben megalapította a HB Westminster Kárpótlásijegy Befektető Rt.-t, majd létrehozta a HB Westminster II. Rt.-t, a mai Arago Zrt. elődjét. 1997-ben megalapította a Westpharma Rt.-t, részt vett a BÁV Rt. privatizációjában, 1999–2001 között felvásárolta a Pick Szeged Rt.-t, amelytől 2005-ben vált meg (Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója, az MLSZ új elnöke vette meg tőle. Csányinak adta el a Tendre takarmánykeverő cég általa birtokolt 50 százalékát is.)
Befektetései közé tartozik többek között a Hunguest Hotels Rt. és az Eravis Rt., 1999-ben szerzett részesedést a Zalakerámia Rt.-ben. 2004-ben beszállt a XI. kerület által a Lágymányosi-öböl fejlesztésére létrehozott Öböl XI. Kft.-be, részesedését 2007-ben értékesítette. Tavaly azonban mintha valami megtorpant volna, legalábbis ami az üzleti életet illeti. A 100 leggazdagabb magyarról szóló kiadvány ezt az időszakot úgy jellemzi: „az Arago-cégbirodalom korábbi, legendás aktivitása – sokak szerint étvágya – jócskán megcsappant 2009-ben”. Ugyanakkor néhány sikeres tőkepiaci befektetésnek köszönhetően – 2009 tavaszán, amikor más eladott, ő vásárolta az OTP euróban kiadott, akkor mélyponton lévő kötvényeit –az Arago-Forrás-csoport készpénzállománya minden eddiginél magasabbra, 15 milliárd forintra nőtt. Leisztinger az utóbbi három évben 5,5 milliárd forintot fordított a Hunguestcsoport tizenöt hazai szállodájának felújítására. A Hunguest két külföldi szállója (a montenegrói Herceg-Noviban és az ausztriai Heiligenbrutban) is nyereséget hozott tavaly.
Ami a „legendás aktivitást és étvágyat” illeti: nyílt titok, hogy Leisztinger tavaly hosszú időre „eltűnt”, csupán annyit lehetett tudni róla, hogy külföldön tartózkodott. Ezt az őt ismerők nem a turisztika iránt hirtelen támadt vonzalmának tulajdonították. Bármi volt is az ok, bizonyosan nem volt ínyére az sem, hogy a Fidesz folyamatosan támadta, elsősorban a Lágymányosi-öböl „fejlesztésében” játszott szerepe miatt.
Az idő ezúttal is neki játszott. Orbán Viktor miniszterelnök ugyanis megpróbálja a magyar sport területére, ezen belül is elsősorban a labdarúgás szervezetrendszerébe csábítani a legbefolyásosabb gazdasági személyiségeket. Leisztinger így visszakerülhet a gazdasági vérkeringésbe – az ár első tétele a diósgyőri foci megmentése. Hogy követi-e újabb tétel, az rövid időn belül kiderül.
Kétségtelen tény ugyanakkor, hogy a Leisztinger felé mutatott „nagylelkűség” a Fideszen belül is kiverte a biztosítékot. A pártban akad ugyanis néhány olyan, nem elhanyagolható befolyású személyiség, köztük Kövér László, aki rosszul tűri, hogy a milliárdos tegnap még ellenfél volt, ma meg már barát.
Az „ellenfél” kategóriába azzal került, hogy Leisztinger Tamásnak kétség kívül aktívan működő szocialista kapcsolatai voltak, vannak. Élettársa például a szocialisták fővárosi közgyűlési képviselője, Tüttő Kata, aki egykor az Ifjú Szocialisták Mozgalom elnöke volt. A Magyar Narancs annak idején azt írta, hogy az üzletember már a Horn-kormány alatt jó kapcsolatokat ápolt az MSZP köreivel, „ahol tudott, segített”, ám igazán aktívan csak 2001–2002-ben kezdett a párt körül mozogni. Neve a vidéki (hajdú-bihari, vasi) tisztújítások idején bukkant fel, amikor állítólag az ő embereit választották vezető megyei pártpozíciókba.
Elsősorban a fiatalokat karolta föl, Tóth Csaba egykori vasi elnököt, aki most zuglói képviselőjelöltként indult a tavaszi választásokon, illetve Oláh Lajos hajdú-bihari elnököt. Sokak szerint kifejezetten bizalmas kapcsolatot ápolt a most előzetes letartóztatásban lévő Hagyó Miklós volt főpolgármester-helyettessel is. Hagyó a kapcsolatukról így nyilatkozott: „Nincsenek közös üzletek, a viszonyunk személyes. Együtt szoktunk például focizni, túrázni.”
Leisztinger mindvégig tagadta politikai aktivizálódását. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a 2002-es választások előtt kereste a kapcsolatot a jobboldallal is: a Hunguest Hotels felbukkanása az újpesti futballklub támogatójaként ilyen kezdeményezés volt, a stadion akkori tulajdonosa, az Ifjúsági és Sportminisztérium, pontosabban az azt vezető Deutsch Tamás lehetett volna a kapocs a jobboldal vezetőihez, de az üzlet végül nem köttetett meg.
A jobbra vezető utak, úgy látszik, az idő múltával sem változtak: most is a labdarúgás kerül kulcsszerepbe. S bár Leisztinger a sportok közül leginkább kétség kívül a sakkhoz vonzódik, gyakran megfordul a kispályán is, s olykor az üzleti élet olyan prominens szereplőivel focizik egy csapatban, mint Csányi Sándor, Veres Tibor (a Wallis Befektetési Zrt. elnöke), Andrejszky Zoltán (a Chello Central Europe Kft. értékesítési igazgatója). Ebből levonható az a tanulság is, hogy egyáltalán nem kispályás.
kuruc.info, nol.hu