A parlament június 8.-án fogadta el a három csapás törvényt. Korábban többen is, a Kaliforniában 1994-ben elfogadott három dobáshoz hasonlítják a törvényt. Kovács Péter Fideszes képviselő azonban egyik felszólalásában elmesélte, hogy választó kerületének egyik polgára hívta föl a figyelmét arra, hogy már Szent István is alkalmazta a három csapást Ha valaki a rabszolgák közül lopást követ el, első esetben adja vissza a lopott dolgot, és orrát, ha tudja, váltsa meg 5 tinóval. Ha pedig nem tudja, vágják le azt. Ha az orra levágása után ismét lopást követ el, füleit váltsa meg 5 tinóval, ha tudja. Ha pedig nem, vágják le azokat. Ha pedig harmadszor is lopást követ el, életét veszítse.
Kritika először azért érte a törvényt, mert így sérül a mérlegelés szabadságának joga, az arányosság, és bizonyos mértékben automatizálódik a bírói munka is. Másik fontos kérdés, hogy van-e elég hely a börtönökben. A legálabb három erőszakos bűncselekményért elítéltek száma az elmúlt 3 évben nem nagyon változott, de Pintér Sándor belügyminiszter megfejelné még ezt a számot azzal, hogy a jövőben a tizenéves bűnelkövetőket is elzárással büntetné. Az indoklás szerint azért, mert a pénzbírságok rajtuk behajthatatlanok, de büntetésre szükség van. Ezzel egyet értünk, de a módszer erősen szembe megy az Európai tendenciákkal, ahol cél az, hogy fiatalkorú elkövető elismerje bűnösségét és segítsen az okozott karok helyreállításában.
Lázár János szerint jelenleg 13500 ülnek a rácsok mögött, de ezt más források megcáfolták és 16200 fogvatartottról beszélnek. Ezzel az adattal számolva, az országos telítettség 135 százalékos. A Fidesz képviselője azonban ezt a problémát is megoldotta: ,,Ha összébb húzódnak, az is egy megoldás.” Igaz hogy a bentlakók azért kerültek oda, mert nem tartották be a társadalmi játékszabályokat, de ugyanezt a tulajdonképpeni fogva tartó – a magyar állam – nem engedheti meg magának és követnie kell az európai és világnormákat, ami emberi körülményeket ír elő a szabadságvesztésüket töltök számára is.
Megoldás lehetne még a magán börtönök nyitása, azonban Pintér Sándor belügyminiszter szerint a mai magyar társadalom még felkészületlen erre. A célja inkább az, hogy megfelelő felvilágosító tevékenység révén több rab vállaljon munkát. De megjegyezte, hogy önfenntartó börtönöket sem lehet létrehozni, mert senkit nem lehet munkára kényszeríteni.
Minél kisebb az ember körülötti ,,légtér” annál inkább nőhet az agresszióra való hajlam is és a mellőzött börtönépítésekből összespórolt pénz nagy része, rögtön fel is emésztődik (károk helyreállítása, megbízhatóbb biztonsági rendszerek telepítése, egyre több börtönőr).
Ugyanakkor el kell mondanunk, hogy kutatások szerint nem az jelenti a visszatartó erőt, hogy a büntetés egyre szigorú – sőt amerikai példák sora mutatja, hogy az utolsó ,,dobásuknál” az elkövetők sokkal brutálisabbak és kegyetlenebbek lehetnek – hanem annak tudata, hogy a lebukás elkerülhetetlen.