Rémálom, azaz utazás a MÁV járataival – Olvasói levél
Célállomás: Kassa (Košice), az utazás célja: rokonlátogatás. Gondos utasként az ember ma már megnézi a menetrendet. Az utastájékoztató szerint összesen két vonatpárral jutunk el Debrecenből Kassára, egyszeri átszállással Miskolcon – írja a Napló olvasószerkesztője Törkné Végh Ida.
Vissza ugyanígy. (Megjegyzem, abszolút nem európai, hogy két szomszédos ország között a schengeni határon belül autóbusz összeköttetés Debrecenből egyáltalán nincs, Tiszaújváros és Miskolc indítással a szlovák autóbusz társaság a hét 3 napján közlekedtet buszt.)
A menetjegyirodában (Rózsa utca) szó nélkül kiadták a jegyeket (vonatjegy, helyjegy az IC-re és a Rákóczinak becézett, csúfolódóan expressznek hívott vonatra, euró árban). Annyit meg kellett volna mondani, hogy a Tokaj IC-vel még soha senki nem érte el a nevezett expresszt.
Induláskor az utolsó pillanatban kiderült, hogy egy kocsi füstöl. Kiszervezték, összeszervezték, majd kb. 15 perc késéssel elindultunk. Nyíregyháza után észrevehetően lassult a tempó. A kalauzlány nagyon rendesen telefonon érdeklődik, hogy a két vonat bevárja-e egymást? Az IC-k nem várnak semmire.
20 perc késéssel érkeztünk. Az ottani ügyfél szolgálatos hölgy nagyon készséges volt, igazolásokat adott, majd vonatot keresett. Tiszta kis helyi járat elvitt Hidasnémetibe. Az első ajánlat szerint ki kell állnom a Tornyosnémetinél elhaladó országútra, és megállítani egy kamiont, vagy gyalog átmenni, s helyi járattal tovább.
Azt hittem, ennyi a történet
A vonat füzesabonyi kalauza segített. Keresett egy autóst, aki átvitt az első szlovák faluba. Ott éppen elindult egy busz, de megállt, s bár magyarul nem beszéltek, de elvittek Kassára. Azt hittem, ennyi a történet.
Hát nem. Visszafele Kassáról a Rákóczi IC percnyi pontossággal elindult. Hidasnémetiben állt-állt, majd lépésben indult. Természetesen, a Tokaj IC-nek csak a végét láttuk. Információ, igazolások, halálosan koszos gyorsvonat, késéssel, de bevárással személyre átszállás Szerencsen. Innen Nyíregyháza. Itt jött volna egy vonat, ami éjfél körül ér Debrecenbe. A sors kegyes volt. Egy szintén pórul járt utas elé jött a férje, s engem is hazahoztak.
Szégyellték magukat
A vonaton a kalauzok azt mondták, hogy szégyellik magukat. Miskolcon rákenték az árvízre a dolgot, majd a meleg miatti sebesség korlátozásra. A tényeken ez nem változtatott.
Valóban szégyen, hogy ma Magyarországon ilyen állapotban van a vasút, hogy mindezt cseppet sem restellik a vezetők, hogy még annyit sem tesznek meg, hogy szóljanak a kedves utasnak, hogy ne utazzon ezzel a vonattal, mert nem ér célba soha.
Arról már ne szóljunk, hogy esetleg a menetrendet át is lehetne ilyen esetben igazítani, vagy kivételesen az IC-k is várnának egymásra. Sőt! Valószínűleg még elnézést sem fognak kérni, s valószínűleg majd heteket kell várni a pénz visszafizetésére. Mellesleg: idős, beteg ember vagyok, s napjainkban azért fizetek, hogy autóstoppal utazhassak.
Köszönet az ismeretlen füzesabonyi kalauznak, aki példátlanul emberségesen segített.
Törökné Végh Ida
(Szerettük volna, ha olvasószerkesztőnk észrevételeire, írására a MÁV-START Zrt.-től reagálást kapunk, ám a cég többszöri írásbeli megkeresésünkre sem reagált. A szerk.)-írja a haon.hu