Szívem mélyén mindig is erősen szimpatizáltam Izlanddal. Gyakorlati okát nem tudom megfejteni, de nyilván a „legkisebb királyfi”   iránt táplált rokonszenv pszichológiai tényállásról van szó. Kevesen vannak, földrajzi értelemben a periférián vergődnek, innen túl nyugatra, onnan túl keletre, de mindenképpen eléggé északra ahhoz, hogy rövidnadrághoz szokott ember hidegfutkosva gondoljon rá. Szóval, ez a másfél Debrecennyi lakossal bíró állam világunk szeretetreméltó Jancsikája. A hírekben nem nagyon hallani róluk, azon ritka eseteket kivéve, mikor – a megfelelő széljárás esetén – „bekapcsolnak” egy vulkánt, hogy hülyére röhöghessék magukat amint a nagy büdös fejlett Európa légiközlekedése percek alatt kényszerül aszfaltra, miközben közel s távol egyetlen reptér fogad és indít, ami persze éppen az övék. Ezt megelőzően tán’ csak a 2008-as pénzügyi válság kapcsán láthattuk az ország nevét címlapokon, de gondolom, ennek ők annyira nem örültek (meg mi sem). Összességében bár régóta szívünk csücske ez a kis szigetország, de soha nem gondoltuk, hogy egyszer követendő példaként tekinthetünk rá. Egészen a mai napig, ugye, mikor is napvilágot látott az alábbi hír: 

Bíróság elé kerülhet az izlandi bankrendszer 2008-as összeomlása miatt az akkori kormányfő, Geir Haarde, és kabinetjének három tagja: Ingibjorg Solrun Gisladóttir és Árni Mathiesen volt külügy-, illetve pénzügyminiszter, továbbá Bjorgvin Sigurdsson kereskedelmi miniszter.
Az izlandi egykamarás parlament (althingi) különbizottsága döntött úgy szombaton, hogy ajánlani fogja a törvényhozásnak a 2009-es választásokon menesztett kormány több tagjának felelősségre vonását, a pénzügyi válsággal kapcsolatos „vétkes gondatlanság” miatt, amit a testület által nyilvánosságra hozott 274 oldalas jelentéssel támasztottak alá.
Az izlandi parlamenti bizottság kilenc tagja közül öt támogatta a volt kormánytagok felelősségre vonását…

Jessz, jessz, jessz. Mérföldkő lenne az a lépés a nyugati demokráciák történetében, hiszen a politikusok következmények nélküli tevékenykedésének korszakát lezárhatnánk végre, és átléphetnénk a felelős, kontrollált politizálás világába. A tönkretett országok romjairól végre nem villáikba vonulnának vissza a politika jöttment karrierista ámokfutói, hanem a börtön rácsai mögé, egyszer s mindenkorra jogi-, és morális precedenst teremthetne Izland a Nyugat és a világ számára.

És akkor jöjjünk mi! Mondjam vagy mutassam? Kell-e magyarázni, hogy a fenti hírt olvasván mi futott át az agyamon?

Ha már úgy hozta az élet, hogy van nekünk egy „egyszemélyes alkotmányozó nemzetgyűlésünk”, – amit/akit nevezetesen Orbán Viktornak hívnak – ha már élet-halál ura lett országunkban a Fidesz, egyszóval minden lehetőség adott arra, hogy alapot teremtsünk a politikusok – jogi- felelősségre vonhatóságának, kövessük Izland példáját!
És ha visszamenőleg már nem is lehet oda juttatni az előző két (három) MSZP kormány illetékes vezérmajmait ahová valók, soha a büdös életben ne állhasson fel az asztalától pénzügy/gazdasági miniszter székéből úgy, hogy regnálása alatt megháromszorozódik az államadósság, majd egy „bocs” kíséretében hazasétál, miközben évtizedekre tett tönkre egy országot.

Izland-Izland! Gyurcsány Fee-renc, lee-gyen fee-gyenc!