Káli és a milliók

Eltűnt miskolci milliárdok nyomába eredtünk, de a pénz helyett kisemmizett vállalkozókat, elfuserált beruházásokat, megzsarolt iskolaigazgatót és Káli Sándor leveleit találtuk meg, melyekben az oktatásfejlesztésre szánt milliókról rendelkezik, uniós pénzt oszt pártársainak.

Miskolc hatalmas adósságállományával az ország egyik legszegényebb városává vált. Minden polgárára többszázezer forintos teher jut, a szocialisták által felvett hiteleket az itt élők unokái is nyögni fogják. A városvezetők dicshimnuszokat zengenek a sajtóban a nagyberuházásokról, amelyekkel nem teremtettek munkahelyeket, sőt a csőd szélére sodorták a vállalkozókat. A közpénzből építtetett városi uszoda kivitelezési munkálatait debreceni cégre bízták. A létesítményt viszont olyan helyi szakemberek húzták fel, akiknek a messziről jött fővállalkozó nem akart fizetni. A Papex Kft. végezte a kültéri munkákat, ez a cég közel száz miskolci embernek ad munkát, itt adózik, évente két–három millió forintot tesz a város kasszájába.

Csőd szélén

– Egy éves csúszással jutottam a pénzemhez, de akad olyan vállalkozó, akit a mai napig nem fizettek ki, nem harcolt ennyit. Szóltam Kálinak, hogy, nem tudom fizetni a munkásaimat, de nem segített. Hiába tüntettünk, hiába mondtuk, hogy felszedjük a köveket, elvisszük az alapanyagot, jelezték, ha elkezdjük a bontást, bevisznek minket a rendőrségre. Káliék helyett a debreceni önkormányzat segített, nyomást gyakorolt a fővállalkozóra – mondja a Demokratának Papp Zoltán, a Papex Kft. ügyvezetője, aki azt is elárulja, nem egyedi esetről van szó. Itt a komoly megbízásokat külföldről és az ország más nagyvárosaiból érkező cégek kapják, akik nehezen fizetik ki a helyieket. A művészetek házáért, amelynek egy része átadás után leomlott pécsi fővállalkozó kapott súlyos milliókat, a Széchényi negyeden is pécsi cég dolgozott, itt sem fizettek. A piac több milliárd forintot elnyelő átépítésért sem kapta meg bérét több alvállalkozó.

– A Zöldnyíl (Folyamatban lévő villamos projekt) is zűrös, ezért nem vállalom. Már nem merek olyan programban részt venni, amelyben érintett a miskolci önkormányzat, nincsenek tartalékaim, nem akarok csődbe menni – érvel Papp Zoltán, aki szerint a szocialista városvezetés a miskolci vállalkozókat ellenségként kezeli.

– Sajnos nem lokálpatrióták, olykor az–az érzésünk, direkt úgy írják ki a pályázatokat, hogy ne helyiek kerüljenek helyzetbe, pedig a munkát ők végzik – hangsúlyozza Szilágyiné Bán Anna, a BOKIK (Borsodi Iparkamara) szóvivője. Miskolcon kiugróan magas az állástalanok száma, az önkormányzat mégsem kényezteti, hanem kivérezteti a munkaadókat.

Befürödtek

Az uszodára nem csak a helyi vállalkozók, hanem a miskolciak is ráfizettek, szó szerint tízmilliók folynak ki a csapon, ha az üzemeltetési költséget nézzük. A fürdő környékén ott az egyetemi kút, értékes források találhatók erre, ám a városvezetők nem hasznosították a természeti kincseket, siettek, a választások előtt akarták átvágni a szalagot. Nem szántak időt az engedélyeztetési eljárásokra, most csapvízzel töltik a medencét, amelyet milliókért melegítenek, pedig a fürdő alatt meleg termálforrások bugyognak.

A tapolcai fürdővel is befürödtek a helyi lakosok, akiknek korábban idegenforgalomból és vendéglátásból éltek. Közép–Európa egyik legértékesebb vízbázisa felett, Miskolctapolcán a strand hat éve bezárt. A világháború idején sem történt ilyesmi, de a miskolci szocialistáknak ezt a negatív rekordot is sikerült elérni. A „Fürdők völgye” nevű projekt terveiért tízmilliókat fizetett az önkormányzat az egykori MSZMP-s politikus cégének, de a tervek kukában landoltak, tapolcai „fejlesztések” során csak a medencéket rombolták le.

A miskolciak ellen

A közbeszerzéseknél a „baloldali” városvezetés nem foglakozik a miskolci melósokkal. Ha nyernek a helyiek a szocialisták latba vetik befolyásukat, idegen cégek mellett lobbiznak. Jó példa erre a városi kórház furcsa történeteinek egyike. A kórház műszaki állományát elbocsátották, a dolgozók végkielégítését az állam fedezte, ebből az összegből a munkanélkülivé vált emberek céget alapítottak, nem álltak be a segélyezettek sorába. A Kórházszolgálati Kft-be tömörültek a kertészek, a karbantartók és a portások, akik évtizedek óta dolgoztak az intézményben. A közbeszerzési eljárás során ők győztek, már nem közalkalmazottak, de megmentették munkahelyüket. Az eljárást azonban a bíróságon megtámadta a sikertelenül pályázó fővárosi vállalat.

– A tárgyaláson megjelent Mokrai Mihály, Miskolc szociális ügyekért felelős alpolgármestere. A jogász végzettséggel rendelkező Mokrai be akart avatkozni az ügybe, de nem a mi érdekeinket védte, hanem a budapesti cég mellé állt. Szerencsére a bírónőnek helyén volt az esze, nem engedte, hogy a város és a kórház ellen vesse latba befolyását az alpolgármester– panaszolja a Demokratának Hernádi Judit, a Kórházszolgálat Kft. ügyvezetője.

Az uniós pályázatok lebonyolítása is merőben szokatlan módon zajlik Miskolcon. A Kós Károly Építőipari Szakközépiskola három másik intézménnyel együtt több, mint egymilliárd forintot nyert az intézmények közötti integrációt elősegítő fejlesztésekre. A pályázatot az önkormányzat nyújtotta be, de a végrehajtást 2009–ben a Kós Károly Szakközépiskola vezetőjére, Kocsis Istvánra bízták.

Megzsarolták

Meglepő, de a Miskolc Holding a közbeszerzési eljárást sem végezte el, ezt egy egri ügyvédi irodának passzolták át. Papíron, ugyan az igazgató döntött a milliók sorsáról, ám az iskola dolgozói azt beszélik, letolták a felelősséget, főnökükre, akit bábuként használt a városvezetés, amely profi bűnszervezetként mozgatta a háttérből a szálakat.

Kocsis István pályafutásának legnagyobb lehetőségét látta a programban, nem csoda, hiszen egymilliárd forint nem kis pénz.

– Ebből mind a négy intézményt felvirágoztathattuk volna – hangsúlyozza Kocsis István, aki lelkesen vetette bele magát a fejlesztési tervekbe. Az igazgató eleinte nem sejtette, hogy a városvezetés neki csak a balek szerepét szánja. Az intézményvezető tapasztalt pedagógusokat, építészeket, informatikusokat akart bevonni a munkába, de javaslatait lesöpörték. Kocsisnak nem tetszett, hogy ismeretlen cégek kapják a többmilliós megbízásokat „akadékoskodott”, ezért fölé helyezték Horváth Ottónét, szocialista önkormányzati képviselőt, aki polgármesteri biztosként felügyelte az igazgató tevékenységét.

– Szabálytalanul zajlottak a közbeszerzési eljárások, az ajánlatkérések. A megbízásokat gyakran referenciával sem rendelkező ismeretlen cégek kapták, amelyek pocsék, pongyola munkát végeztek –idézi fel Kocsis István a keserű tapasztalatait. – Horváth Ottóné megzsarolt, folyton fenyegetett, azt mondta, felmentenek a munkavégzés alól, és fegyelmi eljárást indítanak ellenem, ha nem írom alá, az orrom alá tolt papírokat – fakad ki a panasz az igazgatóból, miközben szekrényéből hatalmas dossziét és hangfelvételeket vesz elő, majd átadja a Demokratának.

„Kiutat kerestem”

– Rájöttem, piszkos játék folyik! Az uniós milliárdokra rávetették magukat a szocialisták, elszívták a pénzt az oktatásból. Engem bábuként mozgattak, utasítgattak, zsaroltak, megaláztak, velem íratták alá a kétes szerződéseket, pedig javaslattételi jogom sincs, nemhogy döntési lehetőségem. Éjszakánként nem jött álom a szememre, verejtékben úsztam, lázasan vergődtem, kétségbeesve kerestem a kiutat. Belebetegedtem, hogy értelmetlen tanulmányokra, tanácsadásokra ömlik az a pénz, amelyből megújulhatna négy iskola! A tárgyalásokról titokban hang–és videó felvételt készítettem, megtagadtam a parancsokat, írásos felszólítást kértem mindenről –avat be minket elkeseredett küzdelmébe az egyszerű közalkalmazott, akit engedetlensége miatt többször Káli Sándor elé citáltak, mert a polgármesteri biztos már nem bírt vele. A kétségbeesett igazgató már csak Káli Sándor, szocialista polgármester utasításait volt hajlandó végrehajtani. Utasításokból, pedig nem volt hiány. Megdöbbentő levelek érkeztek Kálitól. Miskolc első embere például írásban rendelkezett arról is, melyik cég lássa el a műszaki ellenőri feladatokat öt és fél millió forintért, és írásban utasította az igazgatót arra is, hogy milliókat utaljon át párttársainak.

A Demokrata birtokába kerültek Káli Sándor levelei és számos dokumentum. A nyertes cégek zöme a miskolci szocialistákhoz köthető. Az építési beruházás kiviteli tervét az a Grand –R Tervező, Építő Kft. végezte, amelyik a három halálos áldozatot követelő avasi paneltűznél a szocialisták számára kedvező szakvéleményt adott. A városgazda alkalmazottai így hamar kitakaríthatták, az ügy egyik gyanúsítottjának Bartha György, MSZP–s városatya anyósának lakását, ahol a tűz keletkezett. A ház lakói és az áldozatok hozzátartozói szerint így tüntették el a nyomokat. A 2009-es tragédia körülményei máig ismeretlenek, még zajlik a nyomozás.

A Grand–R Tervező Kft. huszonnyolcmillió forintos megbízást kapott a szóban forgó uniós forrásból. A tervellenőri feladatokat az Újfalvi Építész Iroda látta el, ugyanazzal az építésszel, aki Mokrai Mihály szocialista alpolgármester belvárosi villáját tervezte. De a családtagokról sem feledkeztek meg, tanácsadást végzett a program egyik koordinátorának, Kormos Vilmosnak – a város kulturális és oktatási osztályának vezetőjének– lánya és veje is. A PR tevékenységeket és a honlap fejlesztést hat millió forintért, pedig Szvoboda László frissen bejegyzett cégére bízták. Szvoboda a megyei közgyűlés szocialista képviselője, emellett aktívan részt vesz a Societas munkájában, és MSZP–s kampányrendezvényeket is szervez. Cégét, az M30 Média Kft-t, közvetlenül a pályázat kiírása előtt alapították, referenciái nincsenek, a honlap fejlesztést vállaló Kft-nek még működő weblapját sem leltük az interneten.

Káli utasított

– Sok vitám volt a fiatalemberrel – idézi fel a történteket a megzsarolt igazgató. – Ötszázezer forintért még ünnepséget sem akart szervezni, azzal érvelt, hogy polgármester úr lerakja az alapkövet, és rohan tovább. Végül az iskola alkalmazottai hordták ki a meghívókat, mert az M30 Média Kft. képviselőjének nem volt ideje. A honlapot is késve adták át. Csapnivaló munkát végeztek, a mi informatikusaink különb weblapot készítettek volna, ennek az összegnek a töredékéért, de jó szakemberek itt labdába sem rúghattak – teszi hozzá felháborodva.

Káli Sándor – a Demokrata birtokában lévő levelezés szerint – szívén viselte párttársa cégének gyarapodását. „A projekt nyilvánosságával kapcsolatos, M30 Média Kft-vel megkötött szerződés teljesített részének kifizetése iránt intézkedjen. Határidő: április 16.” – olvasható az igazgatóhoz intézett utasításai között.

– A polgármester a másik oldalon áll! Lesöpörte az asztalról az iskolák és a város érdekeit. Az egyik cég esetében eltekintett a jogos kötbérigénytől és olyan vállalkozásokat kellett soron kívül kifizetnem, amelyek nem csináltak semmit! Április közepén négy cégnek kellett átutalnom közel húsz milliót Káli utasítására, pedig még egy hónap volt a fizetési határidőig – mondja a Demokratának Kocsis István.

A miskolci MSZP–hez tartozó informátorunk szerint a baráti cégek folyamatosan visszacsöpögtettek a szocialistáknak a több milliós díjakból.

– Kálinak a kampányra kellett április 13-án a pénz – vallja informátorunk. Miskolcon mind a négy szocialista jelölt állva maradt, az MSZP–s körökben terjedő szóbeszéd szerint, uniós pénzekből fedezték lakodalmas zenétől hangos dáridóikat, a tömegrendezvényeket, és az utcai parádékat. Így próbálták megszólítani az embereket a választások két fordulója között sikertelenül. A szocialisták mohóságát azonban nem csillapították a tízmilliók.

– Most azt akarják, hogy sürgősen, október 3. előtt írjam alá a több százmillió forintos eszközbeszerzést. Betelt a pohár! Nem írok alá semmit! Elegem van az iskolám körül ólálkodó politikusok rablóbandájából – kiáltja zaklatottan Kocsis István, aki nem bírt tovább hallgatni és hűtlen kezelés gyanúja miatt feljelentette Káli Sándort és Horváth Ottónét is. Az ügyben információink szerint jelenleg a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség vizsgálódik.

– Óriási nyomás nehezedik a főnökre! A múlt héten berontott az iskolába Kormos Vilmos, az oktatási és kulturális osztály vezetője, aki üvöltött Kocsissal, Káli leveleit követelte. Bizony a polgármester sok-sok milliótól megszabadította az iskola számláját. Az ő utasítására utalt a főnök – világosít fel minket a folyóson az iskola egyik tanára. – Vasárnap győznie kell Kriza Ákosnak, véget kell vetni végre a szabadrablás – teszi hozzá.

– Használhatatlan, összeollózott tanulmányt készítettek nekünk másfél millióért, ezeknek az embereknek semmi közük a pedagógiához – mondja a másik pedagógus, Tóth Andrea. Ha egy pályázati szakértő bekukkantana a miskolci iskolák dokumentumaiba, visszadátumozott szerződéseibe, megbundázott közbeszerzési eljárásaiba, valószínűleg a haját tépné. A pályázat célja szép, de Miskolcon a szocialisták zsebében landoltak az oktatás fejlesztésére szánt milliók. Pedig a támogatásokkal illik tételesen elszámolni, hátha nem marad el az elszámoltatás. Remélhetőleg Káli Sándor is beszámol a miskolciaknak arról, miért is kellett április közepén, a kampány idején sürgősen több tízmillió forintot levenni a Kós Károly Építőipari Szakközépiskola számlájáról.
demokrata

Juhári Andrea