Könnyen lehet, hogy a második világáháborúban elesett magyar vagy német
katonákat, vagy a pártállam alatt legyilkolt forradalmárok csontjait
találták meg a Megyei Múzeumigazgatóság, Görgey Artúr utcai épülete
előtt.
Az mindenképpen furcsa, hogy miközben folyamatosan ment az
átalakítás, felújítás, évtizedekig soha, senkinek nem jutott eszébe
felbontani az épület előtti feljárót. Mintha egyesek pontosan tudták
volna, mit rejtőzik a kőhalom alatt. ..
A környéken élő idősebbek, de még jómagam is tisztán emlékszem arra,
hogy az épület korábban az MSZMP megyei és városi pártközpontja
volt, ahová nem akárkik juthattak be, és éjjel-nappal erős, fegyveres
őrség biztosította védelmét. A pöffeszkedő, géppisztolyos
munkásőröktől még a gyerekek is rettegtek, hiszen előfordult, hogy
egy, a pártház udvarára beesett futball labdáért átmászó srácot jó
néhány makarenkói pofonnal küldték vissza az elvtársak – miután
előzőleg céllövőversenyt rendeztek a bőrgolyóval. Az e miatt
reklamáló bátor lánytestvérének pedig egy egészen más jellegű
„céllövést” helyeztek kilátásba, ha bemerészkedik az objektumba. A
pártházról, az alagsorról és a titokzatos pince labirintusról legendák
sora kapott szárnyra, különösen az ’56-os megtorlások után. Egyesek
szerint a titkos dokumentumok mellett, vallatószobák is voltak az
épületben, ami, összehasonlítva a budapesti Köztársaság téri
pártközpont, és az Andrássy úti ÁVH felépítését, ez nem elrugaszkodott
vélekedés. Egy biztos, a pártház mögött, a Kálvária dombon (április 4
és november 7 kivételével) sokáig megközelíthetetlen volt a II.
világháborúban elesett szovjet katonák díszsírkertje, ahol a fejfákon
egyetlen magyar, vagy német név sem szerepelt, és ez fölöttébb érdekes
annak fényében, hogy a világégés idején rövid ideig tartó, ám annál
komolyabb harcok dúltak errefelé, ergo, kizárt, hogy ne lettek volna
magyar, vagy más nemzetbeli áldozatok, ám őket hiába keresték eddig.
Talán most fény derül erre a, több évtizedes rejtélyre is.