Szociprivatizátorként és konzervatív tőkésként is emlegették már Tolnay Lajost, aki az iszapkatasztrófát okozó tározó üzemeltetőjének, a Magyar Alumínium Zrt.-nek az egyik legnagyobb tulajdonosa. A szocialista ipar egyik sikersztorijának számító ágazatban a kilencvenes évek második felében, részben a spontán privatizációval leírható folyamat eredményeképpen jelentek meg a mára leggazdagabb magyarok között szereplő, egykori ipari szakember tulajdonosok.
A Napi Gazdaság összeállítása szerint a tulajdonosok közül Tolnay 23 milliárd forintos vagyonával a 21. leggazdagabb magyar a Malban 40 százalékos tulajdonrésze van, társai, illetve azok családtagjai kezében 30-30 százalék. A Napi Gazdaság által a leggazdagabb magyarokról összeállított listán Bakonyi és Petrusz idén a százfős mezőnyben a 28. helyen osztozkodtak, mindketten 16,5 milliárd forintos vagyonra tettek szert az alumíniumból.
Acél, üveg, bauxit
Tolnay az 1970-es évektől bányamérnökként a diósgyőri acélműveknél dolgozott, a rendszerváltáskor már az állami vállalat első embere volt. 1994-ben számottevő tőke nélkül alapította meg első vállalkozását, egy tanácsadó céget, amely másfél év után meg is szűnt. Közben hitelből megvásárolta az orosházi öblösüveggyárat, amit átszervezett, hatékonyabbá tett, majd eladott.
Ebből a pénzből szállt be aztán az alumíniumipari privatizációba: Bakonyival és Petrusszal 1995 és 1999 között vásárolták fel a Magyar Alumíniumipari Tröszt gerincét adó vállalatokat a tröszt, illetve az annak átalakításával létrejött Hungalu Magyar Alumíniumipari Rt. privatizációja során. Így került birtokukba a már említett inotai alumíniumkohó, az ajkai timföldgyár, valamint a bakonyi bauxitbánya.
Bakonyi Árpád veszprémi egyetemi évei után az Ipari Minisztérium osztályvezető-helyettese volt, majd a Hungalu Rt. elnöke lett; Kapolyi László irányítása alatt részt vett többek közt a dorogi égető tervezésében és kivitelezésében is. Bakonyi a Mal Zrt.-ben 30 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik, de a vezetésében már nem vesz részt, Magyarország egykor legnagyobb vegyipari vállalatát, a balatonfűzfői Nitrokémiát viszont ő vitte egészen 2010 októberig.
Bakonyit Fodor Gábor környezetvédelmi miniszter egyik legelső lépéseként Környezetünkért díjjal tüntette ki. A döntést akkor jobboldalon élesen kritizálták, mondván Bakonyi tevékenysége alatt csaknem tizenhatszorosára duzzadtak a balatonfűzfői ipartelep kármentesítésének költségei.
Egyet jobbra, egyet balra
Tolnay Lajos az üzlettársával ellentétben nem kapott kitüntetést, de beskatulyázták enélkül is. A Figyelő egyik korábbi írása szerint a Mal tulajdonosát jobboldalon „szociprivatizátornak”, a baloldalon „konzervatív tőkésnek” tartják. Érvet mindkét oldalon lehet találni: a Bakonyi Bauxitbánya Kft.-ben 1996-1997-ben a Gyurcsány Ferenc érdekeltségébe tartozó mosonmagyaróvári Motim is tulajdonos volt (a Malnak, illetve Tolnaynak a Bauxit Bányavagyonkezelő Kft.-ben és az Első Magyar Timföldipari Kft.-ben is volt Gyurcsánnyal közös érdekeltsége).
A vállalkozó ugyanakkor vélhetően a jobboldallal sem volt ellenséges viszonyban. Erre utal, hogy 1998 és 2001 között – részben a mostani Orbán-kormányban NFÜ-elnökké kinevezett Petykó Zoltán vezérigazgatósága idején – igazgatósági tag lehetett az állami tulajdonú Hungexpóban, előtte pedig az Antall-kormány államtitkárnak kérte fel.