Mi, Miskolciak 2009-2010-ben megtapasztalhattuk milyen az, amikor a monumentálisan kisszerű napi politika saját ügyeinek ürügyeként használ egy egész várost . Az elfeledett acélvárosban, ahol azt mondták most már a kultúra lesz az, ami majd várost fog építeni, a 10. természetesen éppen jubileumi Kocsonyafesztivál évében, a 2009-es esztendő negyedik (!) fenomenálisan sikerült miskolci tűzijátéka után,  akkor, amikor a tulajdonképpen hatszáznegyvenöt éves, de mégis nyolcszáz esztendősnek mondott Miskolcot készültünk ünnepelni, a DVTK is 100 esztendős lett. A nyitott kapuk városából pedig egyszer csak a plakátokon, a helyi televízióban és a nagygyűléseken hirtelen szerethető, zöld településsé transzformálódott sokat szenvedett borsodi megyeszékhelyünk. Óráról órára, centiről centire hazudtak nekünk mást – magunkról. Minden egyéb mellett, talán ezt lesz a legnehezebb megbocsátani ezeknek.   
A helyi Fidesznek az önkormányzati hatalomban, mindenekelőtt szerénynek és önérdeknélkülinek kell lennie. Nem fordulhat elő többé, hogy megyei pártelnök felesége megyei jogú város részvénytársaságában felügyelő bizottsági tag, városi vezető tisztségviselő felesége bótol városi cégekkel, netán magával az önkormányzattal, városi párt tisztségviselő nem lehet városi tulajdonú, vagy résztulajdonú cég alkalmazottja, vezetője, önkormányzati képviselő, vagy annak gazdasági társasága pénzért, megbízási szerződés alapján nem adhat okos tanácsokat sem városi vállalatnak, önkormányzati képviselő nem lehet vezetője önkormányzati intézménynek, ésatöbbi ,ésatöbbi.
Normális városban, normális körülmények között ezek a fenti kívánalmak trivialitások. ( Téli hír volt: Hamburg egyik alpolgármestere azért mondott le posztjáról, mert a városi hókotrók az ő utcájában kezdték el a hó eltakarítását. Ez ott kiderült és ebből, ott, botrány lett…)
Ellenben a most győzteseknek meg kell adniuk azt a lehetőséget, hogy a városi vállalatoknak  a felügyelő bizottságaiban a városi ellenzék képviselői mindenütt (!) ott lehessenek. ( A sok éves szocialista városvezetési gyakorlattal ellentétben!) Az igazán korrekt lépés az lenne, ha ezeknek az ellenőrző testületeknek a többségét a városi ellenzék szakértői adhatnák. Az elmúlt nyolc esztendővel kapcsolatos, nyilván a városi vállalatokra fókuszáló elszámoltatást mindez természetesen nem kérdőjelezhetné meg. Sőt! A mindenkori városi ellenzék, és ami még ennél is fontosabb, a város polgárai láthatnák: Miskolcon tényleg új korszak kezdődött.
Végre nem kellene elhagynunk a várost, hogy lássuk: hol tart Európa?