Minden jel arra vall eddig, hogy a Miskolci Jegesmedvék vezetőinek „előremenekülése” sikeres lépés volt. Az immár profi csapat ugyanis szárnyal, az alapszakasz egyharmadának eltelte után a lejátszott 12 mérkőzésből csak hármat vesztettek el, és a kanadai táblázatot is két miskolci hokis vezeti. A bajnokság eddigi tapasztalatairól beszélgettünk Egri István elnökkel.

– A csapat profivá alakításával úgy tűnik tényleg alsót húztak a 19-re.
– Megmondom őszintén a csapat eddigi szereplésével legtitkosabb álmaim váltak valóra. Bob Dever nagyon kemény felkészülést vezetett a fiúknak, a csapat erős szlovák ellenfelekkel játszott a bajnokság előtt, és úgy tűnik mindez eredményre vezet. A MOL Liga csapatai erősödtek a nyáron, és ebben a keményebb mezőnyben tudunk most helytállni. Azt már most látni, hogy 4-5 csapat nagyon kiélezett küzdelmet folytat, és ebben immár a Jegesmedvék is komoly tényezőnek számítanak. Úgy gondolom, hogy a csapat erejéhez reálisan mértük az elvárásokat, amikor minden fronton a legjobb négybe várjuk az együttest.
– Bob Dever vezetőedző leszerződtetése is sikeresnek tűnik.
– Nem véletlenül döntöttünk mellette a nyáron. Olyan edzőt kerestünk, akinek a jó referenciák mellett megfelelő helyismerete van, azaz tudja az ellenfelek erősségeit és gyengéit. Nekünk nincs időnk arra, hogy az edző az ideérkezése után kezdjen ismerkedni a MOL Liga mezőnyével. Eredménykényszerben játszunk, ezt Bob megértette és ennek megfelelően választotta ki a kanadai játékosokat és javasolta a többi új játékos szerződtetését. Úgy látom, hogy remekül megértik egymást Mayer Péterrel és eddig kitűnő munkát végeztek.
– Említette az új játékosokat, akik valóban hamar húzóemberré váltak.
– Igen, és ezt örömmel látom. Elég csak a kanadai táblázatra nézni: az első két helyen miskolci játékos, Saluga és Bonar áll, de az első tízben velük egy öten vannak, hiszen itt található Bartzen, Dubek és Rafaj is. A kanadaiaknak, és a többi légiósnak azonban nem csak abban van most kiemelkedő szerepük, hogy gól-, illetve ponterősek, hanem húzzák magukkal a miskolci játékosokat is. Ők – saját bevallásuk szerint, de én is úgy látom – nagyon sokat fejlődtek az elmúlt hónapokban. Ráadásul a csapatjáték terén is sokat léptünk előre, hiszen a harmadik legtöbb gólt ütöttük és a harmadik legkevesebbet kaptuk. A negyedik helyen állunk úgy, hogy azonos pontunk van a második Vasassal, de ők egy mérkőzéssel többet játszottak. Ezek az adatok is önmagukért beszélnek. Ha a sérülések elkerülnek bennünket ez nagyon bíztató a jövőre nézve.
– Kitarthat-e ez a lendület a szezon végéig?
– A háromfrontos harc – MOL Liga, Magyar Kupa, Magyar Bajnokság – nagyon hosszú, a kisebb-nagyobb – de remélem inkább csak kisebb – hullámvölgyek elkerülhetetlenek. De szerintem a csapatnál folyó szakmai munka megfelelő ahhoz, hogy ezeket átvészelje, kezelje az együttes.
– Fontos kérdés, hogy az eddigi sikerek vonzzák-e az új támogatókat?
– Legnagyobb támogatónk Miskolc városa, amely eddig is, és remélem a jövőben is maximálisan mögöttünk áll. A korábbi támogatói körünk, amely mintegy 50 cégből állt, továbbra is segít bennünket. A kérdésre válaszolva, elmondhatom, hogy már vannak új szponzorjelöltek, akikkel folyamatosan tárgyalunk, illetve kötjük a szerződést. Azt látni kell, hogy ezek az eredmények nagyobb tervezett költségvetésen alapulnak, és ehhez a bevételi oldalhoz még szükségünk van további támogatókra is. Ebben segíthet a parlament által már elfogadott, és jelenleg az Európai Unió illetékesei előtt lévő törvény, amely jelentős adókedvezményt nyújt az öt látványsportot anyagilag segítő szponzoroknak. Ez leginkább a jövő szezontól segítheti a magyar jégkorongot és ezen belül a mi klubunkat. A mi feladatunk most az, hogy az eddigiekhez hasonló remek eredményekkel bizonyítsuk: méltóak vagyunk a támogatásra.
– Az eredmények úgy tűnik a nézőszámra is jó hatással vannak.
– Igen, vannak erre utaló jelek. Abban biztosak voltunk, hogy ha sikeres a csapat, a közönségbázisunk is szélesedik majd. Csodálatos közönségünk van, az egyik leglelkesebb a ligában. Bízom benne, hogy még több szurkolót tudunk magunk mellé állítani, ugyanis az álmom az, hogy zsúfolt teltház előtt ünnepelhessünk egy szépen csillogó érmet.

H.Sz.