Állami felügyelet alá helyezik a vörösiszap-katasztrófáért felelős MAL Zrt-t jelentette be a nagyfejű . A felelőtlenül működtetett vállalkozás most példás leckét kap, majd most megtanulják, mit kellett volna tenniük és mi fog történni azzal, akit pusztán a pénz érdekel és semmibe veszi az embereket. Ez egy kiváló ötlet, Miskolcon is hasznát vennénk egy-két gusztustalan vállalkozás rendbetételénél.
Ott van mindjárt a szállodaipar. Ha van valami, ami miatt szégyenkeznie kell ennek a váronak, az a szállodahelyzet. Az átkosban nyugati színvonalúnak tartott Juno Hotel évtizedek óta kísértetház, de ugyanez a helyzet az Avas Szállóval a belvárosban és az Aranycsillaggal is. Nem mellesleg évek óta nem történik semmi az állítólag hamarosan szállodává átépülő lillafüredi laktanyával sem. Ezek vészesen ugyanabba a kategóriába tartoznak: jobb sorsra érdemes szellemhotelek.
A kész szállodák közt is lett volna állami felügyelet alá helyezendő, a legismertebb a miskolctapolcai Pallasz Hotel,
amely néhány éve elég szépen elintézte az üdülőkörzet renoméját. Botrányt botrányra halmoztak, a hírekben többször is szerepelt, hogy meglopták a vendégeket, illegálisan parkoltattak, tele volt velük nemcsak a helyi, de az országos média is, ám szerencsére egy ideje csend van körülöttük.
Ha már Lillafüredet említettem, érdemes ott jobban körülnézni. A városrész központja a parkolótól tart egészen a Hotel Palotáig, de ami ott van, az többnyire állami felügyelet alá helyezendő, tisztelet a kivételnek. A teraszos büfék a hatvanas-hetvenes éveket idézik, az egyikben az ótvarosnak látszó eladó külön kérésemre sem hajlandó megsütni frissen a hekket (a másikba kellett volna menni, ott ki is írták, hogy kérésre frissen sütik, de már késő…), míg egy másik piacos sátornak csak a váza éktelenkedett ott egész nyáron. De legalább eltakarta egy kicsit – pontosabban elvonta némileg a turisták figyelmét – az elhanyagolt patakmederről, a rozsdás kerítésről, a túloldalon burjánzó gazról és az évek óta nem ápolt ingatlanról, amely sürgősen katasztrófavédelmi biztos és állami felügyelet után kiált.
A városrész központjában áll egy belülről szép panzió. De kívül… a rozsdás, itt-ott elszakadt drótkerítés és az elhanyagolt „kert” évek óta ott éktelenkedik Lillafüred közepén. A reklámtáblájukon a vastag porba turisták tucatjai írták bele azt, ami éppen eszükbe jutott. Szégyen. Azonnal hívnám Bakondi katasztrófavédelmi biztost és az élére állítanám a vállalkozásnak. Első körben bizonyosan felvenne egy… csiribí-csiribá… takarítónőt! Aki talán lemosná ezt a rohadt reklámtáblát, illetve megtisztítaná az autóbejárat mellett lévőt a gombától, vagy a mohától, vagy a fene tudja, mi nőtte be. Talán még a feliratot is rendberakná egy kicsit, ha elkapná a hév, hogy ne legyen Miskolc egyik szégyene.
A Bükk kapujában kb. 10 éve állnak a leégett Herman Ottó emlékpark romjai. Ahelyett, hogy valóban a Bükk csodálatos kapuja lehetne, egy szép parkkal, virágokkal, rózsabokrokkal, sziklakerttel – s talán még egy kis japán kert is elférne itt – ez a létesítmény a gaz és az enyészet martalékává vált. Felelős nincs, de sajnos állami biztos sincs, aki intézkedne.
Tapolcai strand: alap. Bár most valami Kékhullám-maradék cég megnyerte a pert az önkormányzat ellen, azt pontosan nem tudom, hogy mennyire, de az állami felügyelet itt is erősen indokolt lenne. Ez a létesítmény 20 éve halott, mégha kb. 10 éve még működött is… de hogy… hagyjuk! Mellesleg Miskolctapolca teljesen elvesztette az arculatát, itt érdemes lett volna megőrizni a 20. század elejének építészeti stílusjegyeit. A strand mellett a parkban van egy pavilon, félig lerombolva, telegrafittizve, ez inkább könyörög lebontásért, mint állami felügyeletért.
Tapolcán régen működött a csónakázó-tó szigetén egy hangulatos zenés szórakozóhely, de ez is szellemvállalkozás lett, megszűnt, a sziget elvesztette funkcióját, hangulatát, ide is elkelne egy állami felügyelettel történő újraindítás.
Szintén a biztos urat kérném ahhoz a betontorzóhoz, ami a Futó utcán található kb. olyan 20 éve. Az ügyeskedésre való hajlam mementója. A tulajdonosát friss vörösiszapban füröszteném meg, a miheztartás végett.
A belvárosban van egy titokzatos, lepusztult emeletes ház, amelyet hajléktalanok laknak a BOKIK hátsó szomszédságában. Azonnal állami felügyelet alá helyezném, és a (szóbeszéd szerint állítólag) benne működő zugkocsmát is felszámolnám. A Borsodblog úgy tudja, hogy a hajdanán a belváros legdurvább vendéglátóipari egysége, a híres-hírhedt 4 négyzetméteres bádogputri, a Szívattyú Büfé működik ma is valamelyik emeleten. A Szívattyú akkora legenda volt hajdanán, mint a villanyrendőr, vagy Dzsekszon.
Állami felügyelet alá helyezném az Avasi Kilátót is, ami ott van, az nem a város jelképe, hanem a várospusztulat jelképe. A kilátóban a csehó évek óta zárva, a környék borzalom: lepukkant park, rozsda, grafitti, bozót, üres zászlórúd. Félő, hamarosan összeroskad az Avasi Kilátó a reázsúfolt antennaerdő alatt, mert a tornyot már látni se lehet, a kezét törném annak, aki teleaggatta a város jelképét antennákkal.
Hát, talán majd most változik valami.