Azért a miskolci MSZP-sek sem olyan buták , hogy már csúfolni sem érdemes őket.

A frissen bukott polgármester – aki maradt városi szocialista elnök – kiadott egy dörgedelmes közleményt, mely szerint az új városházi hatalom az önkormányzati törvénytől kezdve, alkotmánybírósági határozatokat és ajánlásokat vesz semmibe, amikor az elvárhatónál kevesebb szakbizottsági helyet biztosít számukra az önkormányzatban, és ráadásul a hagyományosan a legerősebb ellenzéki pártnak járó pénzügyi bizottsági elnökségi posztot is elvitatják tőlük.

Nos, a dörgedelmes közleményt az alakuló közgyűlést megelőző napon, újabb pártközi egyeztetés követte. Ennek eredményeképpen a szocialisták elérték, hogy mind a kilenc képviselőjük bizottsági tag lehessen. Ám a miskolci Fidesz tárgyalódelegációja, a sokáig vesztesekből hirtelen győzőkké válók szokásos frusztrációjával nem egyezett bele, hogy a közgyűlés legfontosabb ellenőrzési jogosítványaival rendelkező pénzügyi bizottságot a legnagyobb ellenzéki párt elnökölje. Miskolcon, az önkormányzat pénzügyi bizottságának elnöke Jobbikos városházi képviselő lesz.

Nem más ez a magatartás, mint a politikai rövidlátás sine qua nonja.

Különösen a helyi demokráciában, a győztesek demokratikus gesztusai nem a gyengeség jelei. Nem a normalitás maszkja.

Maga a normalitás.

(És ettől még ki lehet, meg ki is kell deríteni, hogy ki mennyit lopott, meg mennyit „szakértett” az előző nyolc esztendőben.)