Szögezzük le az elején: az olaszliszkai gyilkosokban, és a velük egy
követ fújókban egy csöppnyi megbánás sincs, amiért 2006 október
15-én halálra lincseltek egy ártatlan embert, akinek – most már nem
kétséges – egyetlen „bűne” volt, a bőrszíne. Tehát Szögi Lajos,
tiszavasvári tanárt igenis rasszista okból, etnikai hovatartozása
miatt végezték ki gyermekei szeme láttára, és nincs az a jogtudós,
aki ennek az ellenkezőjét bármilyen logikus érvvel meg tudná cáfolni.
Fölösleges a tragikus eseményeket felidézni, megtették ezt már
sokszor, sok helyütt, mindenki tudja mi történt azon az enyhe, kora
őszi délutánon.A rokonlátogatóba induló családfő a megengedett
sebességtől is óvatosabb tempóban haladt Olaszliszka, főleg cigányok
lakta részén, amikor – szabálytalanul – hirtelen eléugrott egy cigány
kislány, aki végül az árokban kötött ki. A rutinos sofőr azonnal
megállt, és ezzel egyben alá is írta saját halálos ítéletét. Ugyanis a
„rögtönítélő, statáriális bíróság” úgy döntött, miután meglátták,
hogy ki vezette az autót: Halál a magyarra! És azonnal nekiláttak a
kivégzésnek. Nem az következett be, ami ilyen esetben logikusnak
látszik, megkeresem (ha van egyáltalán) a sérültet, elsősegélyben
részesítem, orvosért, mentőért, majd rendőrért telefonálok. Nem. Itt
módszeresen, barbár, ellenséges – nem tudom leírni, hogy állati, mert
egy állat, talán a tigrist leszámítva, nem tesz ilyet –
ösztönöktől vezérelve addig ütötték, rúgták a szerencsétlen embert,
amíg…. , de a részleteket inkább hagyjuk. Hányan voltak? Ki tudja.
Sokan, nagyon sokan. Pontosabban mindenki ott volt, ám ők az
alapvető emberi parancsok, (morál, tisztesség, becsület) helyett a
cinkos hallgatás, a törzsi összezárás parancsának engedelmeskedve
némák maradtak. Egyeseket elítéltek, mások már szabadon is vannak,
a többség pedig új taktikát vet be. Fenyegetőzik. Tetszenek érteni?
Ez olyan, mint ha az őrült elmével megvert Hitler parancsát vakon
követő tábornokok, és a lágerek parancsnokai fenyegették volna meg a
Nürnbergi per bíráit, ügyészeit. Nonszensz. Olaszliszka, sajnos, négy
év óta nem méltán híres boráról ismert, hanem erről a vérengzésről.
Elsők között voltam, még mielőtt beindult volna a nagy felhajtással
járó – egyébként minden tiszteletet megérdemlő – motoros emlékezés,
amikor a tragédia után pontosan egy héttel, néhányadmagammal
ellátogattunk a gyilkosság helyszínére. Nem mondom, hogy nem volt
bennünk félsz, mert nem tudhattuk, vajon mi is hazaérünk-e? De,
akkor csak egy kívül-belül bezárkózott, emberek nélküli kísértet falut
találtunk, meg a szinte hallható csendet. Halotti csendet.Aztán,
ahogy az utolsó gyertya lángját is elfújta a szél, és indulni
készülődtünk a buszmegálló felé elindult egy cigány csapat. Egy
hangos, nevetgélő népes társaság, akik mikor megláttak bennünket, a
kisebbséget, kihívó tekintettel méregettek minket, felmérve az
erőviszonyokat, egyszer s mind értésünkre adták, hogy még egy lépés,
és nincs kegyelem. Nekünk sem. Mint előző héten Szögi Lajosnak, aki
mellesleg, igen sokat dolgozott a hátrányos helyzetű gyerekek
felzárkóztatásáért. Fellélegeztünk, amikor buszra szálltak.
Valójában ekkor értettük meg, ,hogy lehet itt pofázni bármiről,
szegregációról, integrációról, Cinke Panna programról, meg pozitív
diszkriminációról, írott malaszt marad az egész, amíg ők maguk, a
cigányok, nem a kívülállóságukat hirdetve követelnek jogokat, és nem
szabadulnak fel végre a saját maguk által szentesített belső
törvényeik alól. Mert amíg ezek a zsigerből jött parancsok működnek,
semmi sem fog változni, csak rosszabb lesz. Lám, a múlt héten
bekiabálásokkal, fenyegetésekkel már csak nem sikerült megzavarni a
kegyelet perceit, még jó, hogy a rendőrség ura volt a helyzetnek. De,
kérdezem én, mi lesz akkor, ha egy bőrruhás magányos motoros, vagy
egy autójával arra közlekedő szőke nő kerül az útjukba, és mint 2006-
ban, messze lesz a törvényesség képviselője? Mi lesz most, amikor a
neves cigány származású jogvédő Horváth Aladár, is feladta?