lila akác blogja

„Ki akar viszályt, háborút, békétlenséget? Bár… ha senki nem akarja, akkor miért is van mindig?”

Írja a Mester és valóban: már a rendszerváltozás is – egyebek között – azzal kezdődött Miskolcon, hogy ők közösen akartak ünnepelni. Mi meg az egységbontók voltunk, mert a Sportcsarnok előtti tér helyett, a Kossuth szobor elé hirdettük az ellenzéki szervezetek gyülekezőjét 1989. március 15-én. A Hazafias Népfronttól kezdve, az uralkodó párton keresztül, az egyik történelmi egyház püspökéig, a helyi establishment arra biztatott előző nap a miskolci tévében, hogy együtt kell ünnepelni:” Mert Március 15. az egész nemzet ünnepe, aki nem így érez, az kirekeszti magát” – érveltek.

Persze akkor is hazudtak, pontosabban csak közvetlen politikai érdekeiknek megfelelően manipuláltak: a közös ünneplés ugyanis segítette volna őket a demokratikus legitimációs deficitjük csökkentésében.

Ám ekkor, 1956 után először, a hivatalostól mégis elkülönülő politikai tömegrendezvényt hirdettek az úgynevezett alternatív szervezetek, amelyek királyi többese, igazából a miskolci MDF-et reprezentálta. Mert nem akartunk még 1989-ben is azokkal ünnepelni, akik a maszatos kádárista diktatúra helyi letéteményesei voltak.

Most, 2010-ben, a városvezetésnek csúfolt nyolc esztendős, egyéni és kiscsoportos haszonszerzési akció után, egy füst alatt koszorúzhattak az ifjú kereszténydemokratákkal – is – a megyei Rendőr Főkapitányság előtt a leváltott kedves vezetőink a közelmúltból. Erről a mértékadó internetes hírszolgáltatók vezető anyagokban úgy számoltak be, hogy „hosszú idő után megint együtt ünnepeltek Miskolcon”. Gondolom, ezek megint a politikai fősodorban érezték magukat: és azt hitték, ezzel a demokratikus és a valóságosan hátrahagyott deficitjüket is csökkentették.

De legalábbis elkezdték árnyalni…

Persze békesség csak a megértés után következhet be. Az önkormányzati választások városunkban még csak a felelősök körére mutattak rá. Ám örökségüket csak azok részleteiben, ha tetszik kifizetett és kifizetetlen számláik alapos áttanulmányozása után mérhetjük fel.

Azután intézkedések sora következik be majd Miskolcon.

A városban tiszta lelkiismerettel a politikai pártok és ami ennél sokkal fontosabb, Miskolc város közönsége csak ezután ünnepelhet közösen.