Az élet természeti alapjainak véges volta és a természeti károk jelentős részének visszafordíthatatlansága, s végül az a tény, hogy mindezek az emberi élethez való jog érvényesülésének fizikai feltételeit biztosítják, a környezethez való jog jogalkotással való védelmének különös , más jogokéhoz képest fokozottan szigorú voltát követeli meg. Az egészséges környezethez való jogot tehát önálló alapjogként kell kezelni, illetve biztosítani ezért az új magyar Alkotmányban is ennek megfelelő módon kellene szerepelnie. Ehelyett azonban Boros Péter volt miniszterelnök az idén júniusban létrehívott, az új alkotmány koncepcióját kidolgozó testület tagja szerint az új Alkotmányban nem lenne helye olyan általános szövegezésnek, amely például a lakosság egészséges környezethez való jogát deklarálja. Miközben világszerte küzdelem folyik az egészséges környezethez való jog elismertetéséért és egyre több nemzetközi dokumentumban és alkotmányban jelenik meg alapvető emberi (és alkotmányos) jogként, Magyarországon a Fidesz — Magyar Polgári Szövetség három országgyűlési képviselője T/1492 számon törvénymódosítási javaslatot terjesztettek az Országgyűlés elé, amely szerint a társadalmi és az érdekképviseleti szervek a közigazgatási hatósági eljárások esetében nem indíthatnának jogorvoslati eljárásokat. A civil környezet- és természetvédő szervezetek jogorvoslati jogának elvétele, a valódi civil kontroll hiánya a társadalmat kiszolgáltatná a gazdasági és politikai hatalom aktuális érdekeinek. A kormányhivatalokba integrálódó környezetvédelmi hatóságok megfélelmített, az indokolás nélküli elbocsátás rémétől rettegő hivatalnokai a mindenkori gazdasági és politikai hatalom rövidtávú érdekeinek kiszolgálóivá degradálódnának, akik jobban féltenék saját egzisztenciájukat, mint az állampolgárok életet és az egészséges környezetet. A devecseri és kolontári vörösiszap katasztrófa jó példázza azt, hogy a kiszolgáltatott állampolgárok környezeti veszélyhelyzet esetén nem számíthatnak sem a környezetvédelmi hatóság hatékony munkájára – amely két héttel a katasztrófa bekövetkezte előtt adott környezethasználati engedélyt a katasztrófát okozó vörösiszap tározó további használatára -, sem pedig a környezethasználó gazdasági társaság környezettudatos magatartására, amely a profit maximalizálását fontosabbnak tartotta, mint az állampolgárok életének védelmét és egészséges környezethez való jogának biztosítását. Egyedül a hatékony civil kontroll akadályozhatta volna meg a vörösiszap katasztrófát a hatóság által végzett helyszíni szemlén való civil részvétellel, amelynek során civil szakemberek felhívhatták volna a figyelmet a katasztrófahelyzetre és azonnali intézkedések megtételének szükségességére.

A civil környezet- és természetvédő szervezetek jogorvoslati jogának elvétele ellentétes a hatályos magyar Alkotmánnyal, a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló 2001. évi LXXXI. törvénnyel a magyar jogba átültetett Aarhusi Egyezménnyel, az Európai Parlament és a Tanács 2003/4/EK Irányelvével. A törvényjavaslat előterjesztői az állampolgárok egészséges környezethez való jogát kérdőjelezik meg azáltal, hogy a jogorvoslat, azaz az önvédelem lehetőségétől fosztják meg a társadalom védelmére életre hívott civil szervezeteket, amelyek azt hivatottak elősegíteni, hogy magyar állampolgárként, egyszersmind az Európai Unió teljes jogú polgáraiként olyan demokratikus jogállamban élhessünk, amely – a fenntartható fejlődés elvének figyelembe vételével – a természeti értékeket megőrzi a jelen és a jövő nemzedékek számára, a természeti erőforrásokat takarékosan és célszerűen használja, ökológiai szempontból hosszú távon biztosítja az életminőség javítását és a biológiai sokféleség megőrzését.

Kelt: Debrecen, 2010. november 2. Zsák Ferenc Tibor

elnök

Tiszántúli Természetvédők Társulata