Miskolc belvárosában már a riasztási fokozatot (100 mikrogramm/m3) is elérte a levegő szennyezettsége

Pécsi szmog – durvul

Az ország több nagyvárosában is meghaladta a határértékeket a szálló por

koncentrációja. A légköri aeroszolok koncentrációja Veszprémben, Pécsett a tájékoztatási küszöbértéket, Miskolcon pedig már a riasztási fokozatot is meghaladta kedden.

Az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat adatai szerint november 2-án Budapesten mind a külső, mind a belső kerületekben az egészségügyi határérték fölött volt a légköri aeroszolok koncentrációja. Egyébként hazánkat a rossz levegő miatt néhány nappal ezelőtt figyelmeztette az EU.

Kedden a budapesti légszennyezettség-mérő műszerek adatai alapján a szálló por (PM10) koncentrációja a város nyolc pontján is meghaladta az egészségügyi küszöbértéket, így a Gilice téri, a Teleki téri, a Kőrakás parki, a Honvéd-telepi, a Gergely utcai, a Kosztolányi Dezső téri, a Széna téri és az Erzsébet téri mérőállomásnál is 50 mikrogramm/m3-nél nagyobb értéket mértek.

A részecskeszennyezés több vidéki nagyvárosban a tájékoztatási küszöbértéket is elérte. Így például Pécsett, Veszprémben, Debrecenben 75 mikrogramm/köbméternél is magasabb értéket mértek.

Az országban a Sajó-völgyében volt a legszennyezettebb a levegő. Ott már több napja a határérték felett alakul a szálló por koncentrációja. Miskolc belvárosában már a riasztási fokozatot (100 mikrogramm/m3) is elérte a levegő szennyezettsége. A mérőműszerek az egészségügyi határérték több mint 200 százalékát regisztrálták.

A szálló por magas koncentrációja köhögést és nehézlégzést válthat ki, majd a tüdőben felszívódva gyulladásos folyamatot indíthat el. Növekszik az asztma és a krónikus légcsőhurut miatti orvoshoz fordulás, illetve a szív-érrendszeri megbetegedések száma. A por belégzése a légzőszervi betegek állapotát is súlyosbítja. Különösen veszélyeztetettek a légúti és keringési betegségben szenvedők, csecsemők, gyermekek és időskorúak, az aktív és passzív dohányosok.

Az Európai Bizottság éppen néhány napja szólította fel Magyarországot és Franciaországot a levegőminőséggel kapcsolatos uniós jogszabályok betartására a légköri aeroszolok vonatkozásában.

A légköri aeroszol a légkörben lévő pici, 1 nm-től 100 μm-ig terjedő folyadék vagy szilárd részecskék alkotta diszperz rendszer. A részecskék többsége a 0.1 μm és 10 μm közötti mérettartományba esik. Természetes és antropogén folyamatokból származnak. A keletkezési mechanizmusuk alapján két fő csoportba sorolhatók. Az egyik az un elsődleges, vagy durva aeroszol csoport, ahol a részecskék mérete > 2μm, és direkt módon (főleg diszperzióval) jutnak a légkörbe. A másik a finom aeroszol csoport ahol a részecskék mérete < 2 μm és másodlagos folyamatok révén (pl. koagulációval, kondenzációval) a légkörben keletkeznek.

A finom aeroszolokban vannak savas alkotók, (mint például a kéntartalmú tüzelőanyagok elégetésekor keletkező kéndioxidból szulfátok és a magas hőmérsékletü égési folyamatokból származó nitrogén oxidokból nitrátok), ammónium, elemi szén (BC), szerves vegyületek, nehéz fémek (pl. V, Ni, Cu, Zn, Cd, Pb) és mások. Bár az aeroszolok az atmoszféra tömegének csak nagyon kis hányadát adják, igen fontos szerepet játszanak a légkörkémiai folyamatokban, befolyásolják a földi klímát, továbbá hatással vannak az ember és más élőlények egészségére.

Az aeroszoloknak az ember egészségére gyakorolt negatív hatását már régóta ismerik. Amerikai tanulmányok, hasonlóan az európai, brazil és más kutatásokhoz konzisztensen összekapcsolják a megnövekedett aeroszol részecske koncentrációt és a légzőszervi, érrendszeri és rákos megbetegedésekkel kapcsolatos haláleseteket, valamint a tüdőgyulladás, az asztma és más légzőszervi problémák kockázatának növekedését. A figyelő (monitor) programok konzisztensen csak a finom részecskék tömegét (particulate mass, PM) mérik, így nem tisztázott, hogy a megnövekedett mortalitás okozója maga a finom részecske tömeg (PM), vagy annak valamelyik alkotója.

Mivel az aeroszolok egészségre és a globális klímára gyakorolt hatásával kapcsolatos ismereteink hiányosak, világszerte indítanak kutatási programokat ezen hatások részletesebb megismerése érdekében. A probléma szétágazódása miatt ezek a programok több tudományterület együttes munkáját feltételezik. A technikai, mintagyüjtési módszerfejlesztések mellett, az aeroszolok kémiai analízisét, a kémiai, fizikai és egyéb sajátosságainak (összetétell, forrás, eloszlás, transzport) vizsgálatát, az eltérő technikákkal kapott eredmények összehasonlítását célozzák meg. Az előbbiek ismeretében a részecske össztömeg rekonstrukcióját, az aeroszol forrásainak és a források helyének azonosítását végzik el.