Szent Márton-napján, november 11-én Borsod-Abaúj-Zemplénben liba rotyog a fazékban, libás vigasságokat, rendezvényeket tartanak a megyében, több helyszínen, szinte egész hónapban hódolnak az elsősorban gasztronómiai hagyományoknak.
A Bükkaljai borvidék központjában, Bogácson idén már 10. alkalommal Márton Napi Vigasságokat tartanak a templom védőszentjének tiszteletére a hét végén. A Szent Márton Borlovagrend szombaton tartja ünnepi közgyűlését, majd a pincesoron lúdételekkel, bográcsban főtt ételekkel várják az érdeklődőket. Emellett koncertek, előadások csalogatják a vendégeket, és lángra lobbantják a máglyát is, felidézve a középkori hagyományokat. Vasárnap az ünnep csúcspontja a Szent Márton-napi búcsú, ennek részeként szentmisét tartanak Márton tiszteletére, egész nap pedig kirakodóvásárral várják a látogatókat.
A megye más területén, így Tokaj-hegyalján is megemlékeznek Szent Mártonról – a világörökségi terület éttermeinek kínálatában már évek óta megtalálható a Márton-napi ajánlat, ami ezen a vidéken akár kötelezőnek is mondható, hiszen nemcsak a libából készült ételek napja ez, hanem az újboré is. A vendéglátóhelyeken már egy héttel korábban, november 8-tól válogathatnak az alkalmi menüből.
Az Aggteleki Nemzeti Park szervezésében a helyi általános iskolában november 12-én, pénteken délután Szent Márton-napi játszóházában kézművesprogramon és „rémes lámpás” túrán vehetnek részt az érdeklődők. Mezőkövesden a gyermekkönyvtárban is szerveznek ehhez hasonló programot. Sárospatakon zenés Márton-napi libalakoma és bormustra várja a gasztronómia kedvelőit egy színvonalas és ínycsiklandó ünnepi vacsorára.
Márton-napot mind a népi kultúra, mind a keresztény kalendárium jeles napként tartotta számon. A népi kultúrában november 11. gazdasági határnapnak számított, a félszilajon, vagyis a tavasztól őszig legeltetett, télen pedig istállóban tartott állatok beterelésének hagyományos időpontja volt. Ilyenkor a pásztorok – kezükben vesszővel – végigjárták az állatok gazdáinak házait, köszöntőt mondtak, cserébe pedig ajándékokat kaptak.
Márton-napi vigasság
A gazdasági szerepen túl népi hiedelmek is kötődtek az ünnephez: a disznóól tetejébe ágat szúrtak, hogy megvédjék az állatokat a pusztulástól, tavasszal pedig ugyanezzel az ággal terelték ki a malacokat. Az ünnep az őszi munkák (szüret, kukoricafosztás) lezárulásával induló és a Katalin-napig tartó kisfarsang idejére esett. Országszerte lakomákat és bálokat rendeztek, ilyenkor kóstolták meg először az újbort és vágták le a libákat, az úgynevezett „Márton-ludakat”. A hiedelem úgy tartotta, „aki Márton-napján libát nem eszik, egész évben éhezik”.
Ezen a napon készítették a „marcipánt”, emellett úgy tartották, hogy aki Magyarországon, Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz.
Márton napjához számos időjóslás is fűződik: „Márton olykor fehér lovon jár” – tehát fel kell készülni a havazásra; ha pedig „Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál”, vagy „ha jókedvű Márton, kemény lesz a tél”.
Szent Márton az egyik legnépszerűbb középkori szent, a krónikák szerint neve napja a fizetés, a tisztújítás és a jobbágytartozás lerovásának határideje volt. A legenda úgy tartja, Szent Márton alázatból ki akart térni püspökké választása elől, a ludak óljába rejtőzött, azok pedig gágogásukkal elárulták. Innen a „Márton lúdja” elnevezés.