Kurva nagy szerencséje van annak a bedrogozott , az egyedfejlődésnek köszönhetően már két lábon járó, viszont feltehetően beszűkült tudatú, piros zsigulit vezető gorillának, aki autós ámokfutása során, Nemesbikken halálra ítélt egy háromtagú családot. 

Behunyom a szemem és megpróbálom rekonstruálni ezt a borzalmas vasárnapot. Nagyi, bizonyára felveszi az ünnepi fejkendőjét, magához veszi énekeskönyvét és templomban megy anya valószínűleg húslevest főz, panírozza a húst, míg a tolószékbe kényszerült beteg kislány a nagyszobában nézi a tévét, miközben arról álmodozik hogy milyen lenne, ha egy varázstündér hirtelen kikapná a kerekes kocsijából, és hip-hop, ő lehetne minden mai fiatal lány bálványa, a gyönyörű Hannah Montana. Aztán megjön Nagyi, és ők úgy, ahogy általában, halkan – jobbára csak a tányérhoz hozzáérő kanalak koccanása töri meg a csendet – és gyorsan elfogyasztják az ebédet. De szép, napos időnk van, lassan itt a tél, használjuk ki az UTOLSÓ

  alkalmat, nem megyünk egyet sétálni? – veti fel egyikük. Elindulnak. Nézd, Nagyi – mondja a kislány, de szavait elnyomja a hátulról, a semmiből érkező autó hangja, majd az iszonyatos csattanás, a szerte szét repülő tárgyak, és a recsegve eltörött emberi csontok irtóztató hangja. Ekkor a gázoló járműből kiszáll egy tántorgó alak, bambán a semmibe néz, talán piros színű zsiguliját sem látja. Mi dolgozik benne? Az előző, hajnalig tartó éjszaka mámora, féldecik és sörök halmaza, vagy valami más?
Semmit sem ért, és semmit sem fog fel. A kiérkező rendőröknek beismeri: drog hatása alatt volt. Van. Ki tudja, mit érzékel a mentősök széttárt kezének egyértelmű jeleiből, hogy „Elvesztettük!”, a helyszínelő egyenruhások munkájából? A növekvő tömegből, ami nem fenyegető, inkább lemondóan szomorú. Az ő élete nincs veszélyben. Az övé, aki elvette három másikét. Csak bámulja azt a rohadt, piros zsigulit, aminek talán egyetlen papírja sincs rendben. Tényleg, valami nagyon nincs itt rendben! Mákja volt, hogy nem jártam arra, mert hiába igyekszem az indiai békeharcos Mahatma Gandhi, vagy a Flower power szellemisége mentén élni, valószínűleg nem tudtam volna a Biblia, vagy a Human Rihgts elvárása szerint cselekedni. A dzsungel legaljával, a társaira is veszélyt jelentő egyedekkel szemben nem lehet a szeretet fegyverével harcolni.
Ki kell őket vonni a forgalomból, roncstelepre szállítani, szétdarabolni megsemmisíteni – autókról beszélek. A vezetőkre sújtson le a törvény, ha kell, a dzsungel törvénye, ami meglehet, olykor kegyetlen, de mindig igazságos!