Volt még Trabant jócskán, amit alsózsírozni kellett, amikor jó két évtizede Miskolc az akkori városversenyben a felülről-lefele működő településfejlesztési politika egyik provizórikus nyerteseként, több mint kettőszázezer lakost tudhatott magáénak. 

Akkor, Miskolc volt az ország második legnagyobb városa.

Az 1990-es évektől a városversenyben a sikeresség dimenziói megváltoztak. A hatékonyak – gazdasági és más értelemben – azok lettek, akik a társadalmi méltányosságot, vagyis az egyenlőséget és a fenntartható környezetet egyszerre és minél magasabb színvonalon produkálták. Akik a mobil befektetéseket a feldolgozó iparban, a jóléti, vagy egyéb munkahelyteremtő szektorokban, a kereskedelemben, az informatikai ágazatokban, az egészségiparban, az ingatlanügyekben vonzották

  a településükre. Azok a városok lettek a felzárkózók és a nyertesek a kilencvenes és a kétezres esztendők Magyarországán, amelyek a népességüket úgy gyarapították, hogy a magasan képzett versenyképes humán „erőforrást „, a nagyobb jövedelmű foglalkozást űzőket minden, de minden áron megtartották.

Akik sikeresen lobbiztak a költségvetési, európai uniós forrásokért, egyáltalán a közpénzekért. Akik a globális és lokális városverseny szempontjából valóban figyelemre méltó kulturális, sport és politikai eseményeket tudtak rendezni.

Na, most ebből a szempontból kell értékelni a két hírt, amelyek szerint Borsod – Abaúj – Zemplén megyében a GDP értéke 2010 első felében továbbra sem érte el az országos átlag kétharmadát. Illetőleg azt, hogy Miskolc város el és megtartó ereje jó két évtized elmúltával több tízezer fős veszteséget szenvedett: és 170 ezer alá csökkent városunk lakosságának száma.

Így ma már Szeged az ország harmadik legnagyobb városa Budapest és Debrecen mögött. Miskolc két évtized alatt két helyet csúszott vissza.

Ennél is nagyobb baj azonban, hogy a 2000. év előtt megvizsgált megyei jogú városok rangsorában, ahol a különféle foglalkoztatási tények, kiskereskedelmi és helyi feldolgozóipari árbevételi és

helyi adóbevételi adatok vizsgálati eredményei, a 17. helyre sorolták Miskolcot a 22 város közül.

És 2010-re a javunkra szinte semmit sem változott a helyzet.

Már annyiszor leírtuk itt, az Északhírnökben.

Csak a dumában, a süket dumában álltuk a globalizációs és territoriális városversenyt: hiszen valójában semmit, de semmit nem lendített rajtunk az esztendőkig teljesen nyilvánvalón, alapvetően politikai és magán célokat maga elé tűző úgynevezett „városmarketing”.

Fenntartom: nem volt ez más nyolc hosszú éven keresztül, mint nepotista lóvészerzés és szocialista capcarázás.

Sajnos ez volt az igazi miskolci városverseny.