Sokan hiányolják a magyar közéletből, utcáinkról és tereinkről a régivágású, tökös zsidógyerekeket. A pesti flaszter zsebredugottkezű urait, akik még mertek visszaütni . Valóban kihalófélben van ez az emberfajta, egyik utolsó képviselőjük a mackós testalkatú, volt dzsudós Nógrádi Gergely író-zsidó énekművész. Nem mellesleg a Frankel Leó utcai zsinagóga kántora. Jókarban lévő, erős testalkatú dalospacsirta, akit sokan az egyik legtehetségesebb és legígéretesebb magyar kántornak tartanak:

Vau! című gyermekkönyve számos iskolában kötelező olvasmány, de reméli, hogy ettől még nem fogják megutálni a gyerekek.

Nógrádi Gergely ezenkívül, nem utolsósorban lokálpatrióta, elkötelezett zsidó és büszke gödi lakos. Legújabb könyve is Gödön játszódik. Bár felhagyott az aktív politizálással, még mindig azon töri a fejét, hogyan lehetne fellendíteni és helyzetbe hozni városát:

„Fontosnak tartom, hogy végre valóban színvonalas színházi produkcióknak örülhessünk Gödön; hogy legyen egy korszerű színháztermünk; s hogy megvalósuljon sokunk régi álma, egy nívós nyári művészeti fesztivál. Gödnek a sporton-wellnessen kívül nincs más kitörési lehetősége, csak a kultúra – ennek fényében legfőbb célunk nem is lehet(ne) más, mint minden erőnkkel a turizmusra összpontosítani.” (Gödi Körkép)

Az erősen jobbos Gödön, a kőkonzervatív Duna-kanyarban -egyedül a liberálisok közül- zsinórban választották meg képviselőnek. Az SZDSZ színeiben. Nem pártja, hanem személye miatt.

Nógrádi nyíltan vállalja származását, de a gödiek nem ezt látják benne. Sőt, mióta felhagyott a helyi politikával, hiányolják a közéletből. Elfogadják másságát, származását, mégha akkor is, ha a képviselő-testületben voltak vitái, ellenségei. Nem hagyta szó nélkül, ha lezsidózták.

Gergő emellett sikeres és tabudöntögető író, aki egyik legújabb könyvében („Amikor a bosszú angyala sír”) olyan kényes témához nyúlt hozzá, mint a bujkáló nyilas háborús bűnösök felelősségrevonása. Egy lány Magyarországra érkezik, hogy bosszút álljon a nyilasokon, akik megnyomorították nagyapját. Nógrádi kemény és -a szó szoros értelmében is- vérbő könyvében újrateremti Tarantino Becstelen brigantik című antifa eposzának világát. Az agg nyilasok egymás után távoznak a másvilágra.

A bosszú, a revans persze nem megoldás és az író sem akar vért látni. Azonban felejteni sem: holokauszttúlélő családból származik, van kikért dühösnek lennie. Könyvét nagyapja emlékére ajánlotta. Egyébként teljesen békés és pacifista fickó, aki tisztában van az erőszak értelmetlenségével és pusztító mivoltával. Az „Amikor a bosszú angyala sír” egy Konficius idézettel kezdődik:

„Mielőtt bosszút állnál valakin, két sírt áss!”

Hozzá kell tennünk: ha igazi és igazságos számonkérést szeretnénk, nem lehet elfeledkezni a kommunizmus hóhérairól, tömeggyilkosairól sem.

Ha Zentait vagy Képírót börtönbe küldjük, Biszku Bélának is hagyjunk szabadon egy cellát.