Különösen a falvakban jellemző, hogy egyesek sportot űznek a támogatásokkal való visszaélésekből, papíron elválnak csak azért, hogy magasabb családi pótlékot kapjanak. Ez a gyakorlat különösen igazságtalan azokkal szemben, akik elveszítenek egy szerető férjet, egy gondos apát, majd nagyot koppannak, amikor meglátják, hogy mennyivel emelik a nekik folyósított családi pótlékot. Íme Rita története:
„A férjem nyáron hunyt el, magamra maradtam a 9 éves kisfiammal, így természetesen minden fillérre szükség van. Irány hát a Területi Államháztartási Hivatal.
Addig havi 13000 forint volt a családi pótlék, és boldogan hallgattam az ügyintézőt, miszerint emelt családi pótlékban részesülök, mint egyedülálló szülő. Aztán megjött az első „emelt” családi pótlék.
13700 forint!
Bementem és azt mondtam, hogy valamit bizonyára elszámoltak, de nem, mondták, hogy valóban ennyi. 700 forint??? Végül is mindennap tudok venni belőle a gyereknek plusz egy kiflit, így már éhen sem halhat.
Azon már meg sem lepődtem, hogy azóta sem részesülök semmilyen kedvezményben (pl.: teljes áron vehettem meg a tankönyveket). Továbbá azon sem, hogy a férjem 15 évi munkaviszonya és átlag bruttó 250 ezer forintos fizetése után az özvegyi nyugdíjam 46 ezer forint, és azt is csak 1 évig kapom.
Nem akarok demagóg lenni. Mindenki tudja, hogy lehet ebben az országban munka nélkül pénzt keresni. Sajnos nekem nem megy. Dolgozom és vállalkozom, hogy talpon maradjunk, de egyre biztosabb vagyok benne: tisztességesnek lenni a legrosszabb befektetés.
Szép napot!
Rita”