Közeleg az év vége, az ilyenkor szokásos, néha már utálatosnak titulálható tömegáradattal együtt. Lassan minden szabad területet elfoglalnak a fabódék, a kirakodó árusok és a beteg gyerekek számára gyűjtögető képeslapárus aktivisták.
Van itt minden, kérem szépen! Kimért szaloncukor, villogó lámpás Jézuskrisztusos kép, kürtős kalács, csilli-villi 16 zenés fenyőfaégő és egyéb giccses csecse-becse. Persze a rutinos vásárló inkább a szépen feldíszített, agyonmarketingezett multikba, pl a Tesco-ba jár.
A bejárat mellett álldogáló koldusnak kivételesen most többen is adnak egy-egy százast.
Decemberben Őt is szeretik. Olyannyira, hogy még az őrök sem zavarják el.
A műszaki pult előtt toporgó, fekete fejkendős öregasszony éppen a gigabájtos memóriakártya iránt érdeklődik, mert az unokája ezt kérte tőle.
Kicsit távolabb a pénzügyi partner azt magyarázza a fiatal párnak, hogy most megéri megvenni az LCD tévét, mert 0% -os a THM. Persze a legjobban akkor járnak, ha valamelyik nyugdíjas családtag igényli a hitelt, és akkor megvehetik még a mosógépet is.
Számokkal szemléltetve: egy nagyobb kereskedelmi egység az éves forgalmának 30%-át December hónapban bonyolítja. Ilyenkor a leghaszontalanabb és legszükségtelenebb termékek is eladhatóak: pink fenyőfa négyezerért, pöckölhető és gyűjthető játékbabszemek ezerért, éneklő játékporszívó nyolcezerért, pezsgő, melyben arany lapocskák úszkálnak hétezerért, 180 perces videokazetta háromszázért stb. stb…
A lényeg az, hogy jókor, jó helyre kell kirakni a cuccot és hatalmas akciós táblával kell hirdetni. Decemberben a szeretet forintban, vagy devizában is mérhető és kifejezhető. Vannak családok, ahol egymást überelve, (ha kell, akkor áruhitelből vásárolva) ajándékoznak valamit, ami jó nagy és drága, majd egy évig nincs gond. Három napig szeretjük egymást, aztán újabb tizenkét hónapig mindenki mehet a dolgára. Valamiből ki kell fizetni az ajándékot.