Miskolcon áll a bál a villamosbeszerzés körül. A Közbeszerzési Döntőbizottság a negyedik villamostender esetén is úgy döntött, hogy Miskolc nem megfelelően írta ki a közbeszerzési eljárást , a dokumentációban egymásnak ellentmondó meghatározások vannak. A tender ugyan befejezhető a döntés alapján, erre azonban tippem szerint nem fog sor kerülni.
A döntés után – mely a kiírók hanyagsága miatt ismét anyagi kárt okozott Miskolcnak – a város polgármestere felvetette, hogy talán jobb lenne, ha a villamoshálózattal rendelkező városok összefognának és valamelyik hazai gyártótól rendelnének villamost. Sőt, a Ganz konkrétan nevesítve lett.
Ez így elsőre jól hangzik, én is maximálisan támogatni tudok minden olyan protekcionista törekvést, amely a hazai ipart támogatja. Már abban az esetben, ha az eredeti cél, magas minőségű járművek beszerzése nem sérül. Ez nem csak nálunk van így, a járműgyártást hasonló törekvések jelzik szerte Európában, mindenki védi a hazai terméket, mindenki igyekszik a hazai iparnak előnyt biztosítani.
Csakhogy van esélye másnak is nyerni, nem úgy van, hogy kijelentjük, hogy hazai villamost kell venni, így azt veszünk. Így lehet Franciaországban esélye nyerni az Alstom mellett a spanyol CAF-nak mondjuk, de Németországban sem csak Siemens villamosokat találunk. Persze azért a hazaiak felé lejt a pálya 🙂
Azt tehát szerintem elfelejthetjük, hogy politikai megrendelés alapján, közbeszerzés nélkül választjuk ki akármelyik hazai gyártót. Pontosabban lehetne róla szó talán, de akkor az EU támogatásról nagy valószínűséggel lemondhatunk. Márpedig vidéki városaink épp ezekből az EU pénzekből újítják meg villamosközlekedésüket.
A következő probléma, hogy ki gyártaná ezeket a villamosokat. Az egykori, villamosok gyártására képes Ganz lényegében megszűnt, feloszlott, feldarabolódott, az utolsó villamosai a Debrecenbe gyártott KCSV6-ok voltak, amik egyébként kifejezetten jó termékek szerintem. Csakhogy ezek a kocsik nem alacsonypadlósak, az esélyegyenlőség, egyáltalán az általános komfortérzet növelése miatt pedig nem árt, ha a villamosokba egyszerűbben lehet ki- és belépni.
Nem foglalkoznék azzal részletesen, hogy ezeknek az itthon kocsiknak részben vagy teljesen alacsonypadlósnak kell lenniük, nyilvánvaló, hogy a forgalmat mindkettővel le lehet bonyolítani. Annyi bizonyos azonban, hogy a polgármester által tett kijelentés, miszerint 30%-ban alacsonypadlós villamosok (azaz a férőhelyek egyharmada sem lenne elérhető akadálymentesen egy-egy járművön belül) érkezhetnének, nem igazán felelne meg a kor követelményeinek. Ráadásul a főbb, nagyforgalmú vonalainkon, legyen szó a miskolci vagy debreceni vonal, vagy épp a 47-es villamos Budapesten, az utasok folyamatos fel-leszállásának, a járművön belüli egyenletes utaselosztásnak nem tesz jót, ha lépcsőkön kell bukdácsolni a villamos közepén.
De még ha a fenti problémákat mindet sikerülne is megoldani, találnánk egy befektetőt, aki hajlandó sokmilliárdot a magyarországi villamosgyártásra áldozni, akkor is kétséges, hogy melyik városok lennének piacként szóba jöhetőek. A 30%-ban alacsonypadlós villamosokat biztos, hogy nem tudnánk külföldre sehová eladni, erre ma már új villamos esetén nincs piac, vagy pedig a helyi gyártók lefedik azt. Még a volt szovjet tagállamokban is igaz ez. Még a magyar városok teljeskörű bevonása is kétséges: az amúgy is sikeres villamostendert lebonyolító Szeged házon belül oldja meg a további igényeket.
Ha tehát sikerül megvalósítani legalább azt a tervet, miszerint a magyar városok villamosflottájának zömét lecserélnénk, a gyárat utána be is csukhatjuk, vagy átalakíthatjuk kínai piaccá, mint a korábbi Ganz gyárat.
Összefoglalva tehát, ahhoz, hogy a magyar városokban magyar villamosok közlekedhessenek, a következőt kell megoldani:
1. Találni egy befektetőt, aki hajlandó a fejlesztést, a gyár újraindítását, az egészet sok-sok milliárdért finanszírozni
2. Megtalálni azt a szakembergárdát, beszállítói kört, akik képesek megfelelő minőségű villamosok sorozatgyártására
3. Biztosítani a befektetőt, hogy az általa gyártott villamosokat tényleg megveszik a magyar városok
3. Forrásokat találni a villamosvásárláshoz, mivel az EU direktben ehhez biztos nem ad pénzt
4. Forrásokat talán a felmerülő pluszköltséghez, mert a szükséges kezdeti fejlesztések miatt a magyar villamosok sem lesznek olcsóbbak külföldi társaiknál. (vagy piaci áron alul kellene adni a járműveket, lényegében veszteségessé téve a villamosgyártást)
5. Türelmet kérni a városlakóktól, hogy viseljék még el a régi kocsikat, hisz alsó hangon is öt év, mire egy új magyar villamos elkészülne
6. A következő évekre szüneteltetni az új vonalak építését, hiszen az oda szükséges kocsik nem készülnének el időben.
7. Mivel további piac nehezen akad, így újabb forrásokat találni a gyár mesterséges fenntartására, vagy épp megszüntetésére.
Bevallom, igen kevés esélyét látom, hogy teljesen magyar villamos készüljön a jövőben nálunk, az viszont, hogy valamelyik hazai gyártó beszállító legyen, nem hiszem, hogy akadály lehet, sőt, amennyire a lehetőségek engedik, ezt a kiírásokban is hangsúlyozni kell.