A nagyapa sírjához mentek ki aznap is: a Borsod megyei Nemesbikken élő Tóth Katalin tolókocsiba ültette tizenhárom éves kislányát, Vivient, bekopogtak a pár házzal arrébb élő nagymamához, és hármasban indultak a faluszélen lévő temetőbe. Egy héten háromszor-négyszer is megtették ezt az utat.
A gyerek rajongásig szerette a nagypapát, aki tavasszal furcsa körülmények között halt meg: áprilisban kórházi rutinvizsgálaton volt néhány napig, s a kórterem előtti frissen felmosott kövön sétálva hanyatt vágódott. Beverte a fejét, kómába esett, és többé nem tért magához. Néhány nappal később elhunyt. Addig ő volt a család támasza, nap mint nap emelgette a kamasz lányt, aki veleszületett fejlődési rendellenesség miatt csecsemőkora óta nem tudott járni, és beszélni sem volt képes.
A kevéssé forgalmas Táncsics utcán mentek végig november hetedikén, a vasárnapi ebéd után, szép napos időben. Néhányan látták, ahogyan a család balra kifordul a főutcára, majd átmennek annak túloldalára, s elindulnak a temető bejárata felé.
Néhány perccel később fékcsikorgást, csattanást lehetett hallani. A környékbeliek kiszaladtak a házukból: egy régi, piros, kerek lámpás Zsigulit láttak az árokban, egy felborult tolószéket, s három testet, amelyek közül kettő már mozdulatlanul hevert. A harminchat éves Katalin, valamint hatvanhárom éves édesanyja a helyszínen meghalt. A kislányt mentőhelikopterrel vitték a miskolci kórházba, ám másnap, november nyolcadikán ő is elhunyt.
A rendőrségi vizsgálat szerint a gépkocsit egy huszonhárom éves, ittas – vagy bódult – állapotban lévő férfi vezette, akit bűnügyi őrizetbe vettek. Később a rendőrségi kihallgatása során bevallotta: valójában nem ő volt a sofőr, hanem az autóban ülő másik férfi, a negyvenegy éves I. Károly, aki ittasan vezetett, s ezért vette rá a lányának udvarló fiút, vállalja magára a tettet. Ám, amikor a huszonéves fiatalember vérében kimutatták, hogy korábban drogot fogyasztott, megijedt, s megváltoztatta a vallomását. A rendőrség – a nyomozás érdekeire hivatkozva – nem közölt részleteket az ügyről-írja a nol.hu