Az édesapám több mint 3 hónapig volt a kazincbarcikai kórházban, agyvérzés után. Lekötözve, kiszolgáltatva, megalázva. Kétszer kiszárították , mert még az infúziót is sajnálták tőle.Mindez az Ápolási osztályon történt,havi 80000 ft ellenében.Minden nap látogattuk,etettük,itattuk,öltöztettük.Ha szólni mertünk bármiért,arrogánsan az volt a válasz :Haza lehet vinni!
Januárban „félrenyelt” ebéd közben.Újraélesztés,intenzív osztály,aztán 10 nap múlva meghalt..Belső vizsgálatot kértem,ami megalázó.Mindent letagadtak.Tele van az egész ellentmondásokkal,még arra sem vették a fáradságot,hogy egyeztessék a hazugságaikat. PL:meghalt jan.23.-án reggel 4óra 47 perckor.A hivatalos BELSŐ vizsgálat szerint pedig jan.22.én 16óra 40-kor.A másik időpont sehol nem szerepel!Akkor mikor halt meg?Jó lenne tudni az igazat.
Úgy bántak az apámmal,mint a kutyával!Ordítottak vele,rángatták a szemünk láttára,de persze nem tudtuk rögzíteni ezeket a helyzeteket, pedig kellett volna. A magyarázatuk erre a viselkedésre:a hozzátartozók negatív megnyilvánulása miatt történt mindez!De azt elfelejtették,hogy mi történt előbb.Előbb volt az embertelen bánásmód,utána a megnyilvánulás.Szégyen,hogy képesek hazudni,hogy mentsék a bőrüket.Erre esküdtek fel?
A leletekhez,zárójelentésekhez másfél hónapig nem jutottunk hozzá.Kértem szóban ,E-mailban ,levélben,a belső vizsgálatban közölték velem.Ott megnézhetem és térítés ellenében fénymásolhatok.Kérdem én ezt másfél hónap alatt miért nem tudták jelezni!
Én megpróbálom az igazunkat védeni,elmondani az illetékeseknek ami történt!Az én édesapám már meghalt-valóban-hosszú szenvedés után!Szeretném,ha soha többé nem bánhatnának így a betegekkel.