Déli-sarkot az ultramaratonisták sem hagyják ki. November utolsó hétvégéjén tartották a „4 Deserts” (Négy sivatag) ultramaraton-versenysorozat zárófutamat az Antarktiszon. A sorozat első három állomása a Góbi-sivatagban, a chilei Atacama-sivatagban és a Szaharában volt. Az antarktiszi Last Deserts (Utolsó sivatag) négynapos, 250 kilométeres ultramaraton. Csak a legkeményebbek mehetnek, az indulás feltétele két másik 4 Deserts-futam teljesítése.
A körülmények változatosabbak, mint az Ice Marathonon, sarkkutató hajóval a kontinens különböző szigeteire viszik a versenyzőket. A szervezők ugyanis nem garantálhatják, hogy a tervezett pályán az adott napon olyan lesz az idő, hogy biztonságosan lehessen versenyezni. Ha rossz az idő, áthajóznak egy másik szigetre, és ott próbálkoznak a szakasszal. A futamok sáros, havas utakon haladnak, de aktív vulkánok kúpjait, gleccsereket és tengeröblöket is érint a pálya.
Hátizsákkal futnak, mindent magukkal kell vinniük, ami megmentheti az életüket. Vizet, élelmet, jeladót, elsősegélycsomagot, száraz ruhát kell bepakolniuk. A leghosszabb szakasz 100 kilométeres, ez akár 12 órás futást is jelenthet. A sötéttől és az eltévedéstől nem kell félni, az évnek ebben a szakaszában egész nap világos van.
A Last Desert nemcsak a monotóniatűrésről és a fizikai felkészültségről szól, komoly taktikai küzdelem is zajlik. Az olykor térdig érő hóban nem mindegy, ki áll az élre, az utat törő futó jóval nagyobb megterhelést kap.
A Last Desertst idén Ryan Sanders nyerte, a dél-afrikai jól bírja az ultramaratonokat: már mindegyik homoksivatagin győzött egyszer, előtte még senki nem volt képes erre.