Tegnapi jegyzetembe több hiba is csúszott, bocsánat érte. De az alábbiak nem nem tartoznak közéjük. Mert a Szindbád című remek filmet Sára Sanyinak tulajdonítom leginkább. Mert abban a fimben az operatőr munkája a legerősebb … miközben megkövetem Latinovits és Huszárik Zoltán emlékét, a magyar színészkirályt, aki Krúdy alteregóját játszotta a filmben, valamint a rendezőt, aki – ezt a lányától, Katától tudom – ugyanolyan hanyag, gyermekeivel alig törődő apa volt, mint rosszmagam. Sára Sanyi feleségével, az imádni való Szegedi Erikával nagyon szerettem játszani a Stuárt Máriában, pontosan annyira, amennyire Eszenyivel nem szerettem. Sárával többször vadásztunk is együtt, és mindig remek borokat hozott a pincészetéből. Az említett darab bemutatójára például olyan palack bort kaptam tőle, ami előtte több aranyérmet nyert, nemzetközi mezőnyben. De ez csak privát érzelem iránta, s Erika iránt. Ahányszor módom adódik megnézni a Szindbádot, mindig megteszem, s mindig megteszem azt a megállapítást is: ebben a fényképezés a főszereplő. Meg persze a szeretett Bükk hegység, mert ha nem tudnád Barátom, a híres korcsolyázási jelenetet Lillafüreden vették fel a Hámori tavon. Amikor pedig Nagy Anna kígyózón korcsolyázva eltűnik a ködben, akkor már méhében ott lapult Huszárik Zoltán és Nagy Anna közös leánygyermeke: Huszárik Kata… aki szakmánk egyik legjobbja, mind szellemi, érzelmi és művészi értelemben… de talán a szerencse hiányzik számára ahhoz, hogy az őt megillető helyre kerüljön. Meg ama eszeveszett törtetés, ahogy XY kollégánk még a buzeráns rendezővel is lefekszik – heteroszexuális mivolta ellenére !- egy-egy szerep érdekében. Üdv.: C.
…………
KREK HAVA
calvero56
Abban születtem. Nehéz csillagjegy, nehéz emberek jönnek abból a csillagképből. Gyanúsan művészi hajlamúak, sértődékenyek, kicsapongók… mégsem cserélnék életet a Mérlegekkel. Nem mérlegeltem soha semmit, tettem indulatból, szenvedélyből mindent… aztán elviseltem mindezek következményeit.
Lepihent a kedves, így ismét kézbe vettem az előbb elhagyott témákat. Meg azt is, hogy mennyire hittem Koltai Robiban…! És most mik derülnek ki. Valóban – mikén írtam korábban is – őt tartottam a legszerényebb, legjobb homorú magyar színésznek. Ahogy tudja ferdén tartani a fejét, mint egy árvaházi szerencsétlen… az mindenkit – engem is – valószínűleg megtévesztett. Sajnálom őt (és aki most zsidózást vár tőlem, rossz helyre kattintott, és jobb ha eltakarodik a blogomról.) Sajnálom őt, noha kizártnak tartom, hogy ne tudott volna fia gyanús ügyleteiről. Zalatnai Cinit is sajnáltam, mert valószínűleg megvezették, behúzták a csőbe, miközben annyi gazember bűnöző úszta meg, vagy éppen most evickél mentelmi jogának ladikján… ott van mindjárt bizonyos gyurcsány is. A másik korrupt, volt államfőt, Ivo Sanadert legalább lekapcsolták Bécsben. De ezt a bűnözőt ki fogja felelősségre vonni??! He? Tisztelt maszopos szavazók!
Hagyjuk, mert csak fölmegy a vérnyomásom. Elég volt mára a hatom talmi mámorában fürdő rendezőnő, még sok is. Ezért gyűlöltem mindig, minden hatalmat. Mert nem érted van, s nem is értem, hanem saját magáért. Nem is értem, mért nem értik ezt sokan! Ott van szilvási, wieszt, hagyó, gyéef, gergényi, halasi, alföldi… köpedelem.
Hagyjuk.
Olyan jó marhahúslevest készített ma a kedvesem… Mire hazaértem a szopatós próbáról, kiszolgáltatott helyzetem szelíd kárpótlásául ott gőzölgött a tányérban a finom leves… igen arról a próbáról jőve, ahol próbára tétettek az idegeim… ahol a rendezőnő… de ezt már mondtam. A tányér mellett pedig ott volt a marhahús, meg a velős csont… mint Latinovits asztalán, abban a híres Sára Sándor filmben. Utána jó pohár tokai furmint jött… Néha jól esik élni.
Most alszik a kedves, én pedig gondolatban visszajutottam Lilla lányom terhességéhez. Ha tényleg két egészséges gyermeknek ad jövő nyáron életet, akkor érzésben kárpótolva leszek minden méltatlanságért és aljasságért amit EZEK elkövettek ellenem… halasitól kezdve az undorító gyurcsányig.
Este kimegyek az erkélyre, és ha nem lesz borús az ég, megkeresem az Ikrek havának csillagjegyét… És hátha felhangzik egy… vagy két gyermek kacagása, csilingelve szól majd, mint a báránykák csengettyűje, és akkor talán ugyanúgy fogok könnyezni, mint a Kis herceg utolsó jelenetében, amikor a hercegecske elhagy, s elmegy meghalni a csillagokba.
Üdv.: Calvero, aki ma megint szentimentális