Tekintettel az eszakhirnok.hu oldalon ez idáig rólam megjelent, legnagyobb részt minden alapot nélkülöző és rágalmazó, helyenként fenyegető   írásokra, megkésettnek érzem érdeklődését.

Megítélésem szerint a rólam szóló anyagok megjelentetése előtt kellett volna kérdéseivel hozzám fordulnia.

Annak ellenére, hogy kollégáim, barátaim arra kérnek, ne foglalkozzak a megjelent borzalmakkal, és semmiképp

  ne reagáljak, mert félő, hogy bármely reakcióm csak újabb rágalmakat generálna, úgy döntöttem, hogy bár megkésettnek vélem személyes megkeresését, válaszolok kérdéseire.

Miskolc város Önkormányzata 2002-ben színházigazgatói pályázatot hirdetett. Ezen a pályázaton a szakma és a helyi érdekképviselet vezetőjének javaslatára és az Önkormányzat döntése értelmében én nyertem, 2003. április 1-től vagyok a miskolci színház igazgatója.
Magyarországon a színházak vezetői struktúrája úgy áll fel, hogy az igazgatói pozíció mellett van egy másik vezetői munkakör, amit művészeti vezetőnek (főrendezőnek) hív a szakma. Ezt – hosszú évek gyakorlata szerint – vagy az igazgató mellett dolgozó önálló személy tölti be, vagy ha az igazgató rendezői diplomával rendelkezik, maga az igazgató látja el. Hazánk színházaiban a vezetői struktúra régóta e két változatban működik.
Mivel a Színművészeti Egyetemen rendező szakon végeztem, így érthető az a döntés, hogy a művészeti vezető feladatait is ellátom.
Az Önkormányzat által kiírt pályázaton az igazgatói munkakört nyertem el, így a másik tisztség ellátásáért külön javadalmazás jár (mint mindenütt). . Mind végzettségem, mind pedig a költséghatékonyság alátámasztja e konstrukció létjogosultságát.
Egyúttal szeretném tájékoztatni arról, hogy 2005. évben, névtelen bejelentést követő törvényességi vizsgálat ezzel kapcsolatosan törvénytelenséget és kötelezettségszegést nem állapított meg. A sajtó, mely élénken foglalkozott az eljárás megindításáról, köztük az Önök lapja is, nem reagált a vizsgálatot lezáró végzésre.

Második kérdését illetően, lehet, hogy naivnak tűnik válaszom, de én elsősorban és legfőképpen a hivatásommal, a színházzal foglalkozom, teszem a dolgom, mindaddig, amíg művésztársaim, kollégáim és a közönség társul szegődnek ebben, elismerik munkámat, és mindaddig, amíg tehetem a dolgom. Nem hiszem, hogy minden, egy-egy korábbi vezetés időszaka alatt végzett munka, eredmény ,,lehúzandók a klozeten”, legyen az intézmény, település, vagy ország. Hiszem, hogy a józan ész előrébb való a bornírt bosszúvágynál valamint, ellentétben Önnel, hiszem, az elhivatott munka, és a szakmaiság előrébb való, mint az értelmetlen düh.
Amikor ez év augusztusában az Önkormányzat felkérésére az augusztus 20-ai beszédemre készültem – természetesen ezért is kaptam rosszindulatú megjegyzést – rendkívül mélyen érintettek Szent István gondolatai, melyeket saját gondolataimmal kiegészítettem. Amit aznap elmondtam, változatlanul hiszem, engedje meg, hogy idézzek belőle:

,,Közös élményekre van szükségünk ahhoz, hogy együtt tudjunk örülni. Hogy megérintsen minket a művészet, az Élmény, mely a leginkább képes összetartani két embert, és egy-két ember kézfogásából kinövő – egész nemzetet.
Fiataloknak kell maradnunk a lelkünkben ahhoz, hogy magabiztosan tudjunk élni itt, Európa szívében, Magyarországon, Miskolcon. Emelt fővel, nem félve a jövőtől. Megszokott szorongásaink nélkül. Ahogy a fiatalok teszik. Olyan nyitottan, olyan bátran. Miskolcot a fiatalság alakíthatja át acélvárosból régiós központtá. Kulturális, tudományos, szellemi központtá. Övék tehát a jövő, a fiataloké, és mindenkié, aki képes a fiatalság kíváncsiságát, életszeretetét magáévá tenni, mindenkié, aki képes túllépni önmagán.
Sikerülhet, sikerülnie kell, ha együtt komolyan gondoljuk, és hisszük Szent István figyelmeztető intését:
,,Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.”

Harmadik kérdésére többek között választ adhat a HVG-ben néhány éve megjelenő statisztika, mely szerint a színházak látogatottsági és előadásszám mutatói alapján évek óta az első helyen áll a vidéki színházak között a miskolci. (Valószínű a színház szakmai állapota sem lehet ennek fényében rendkívül silány. – Csak egy információ: színházunk 2011. januárban 62 előadást tart majd, ez valószínűleg hűséges, érdeklődő nézők, és jó szakmai szinten teljesítő együttes nélkül ez nem lenne lehetséges.)
A külföldi megjelenésekről nem készül országos statisztika, de nem lepődnék meg, ha ebben országelsők lennénk.
A színház működését racionalizáltuk, gazdasági helyzetét stabilizáltuk, korábbi adósságát maradéktalanul visszafizettük (és nem anulálták!). Lehetőségeink szerint javítottunk a korábbi, az országos átlagon jóval alulmaradt fizetéseken, kidolgoztunk egy a teljesítményhez igazodó rendszert.
Nem volt olyan esztendő, mely ne hozott volna komoly művészi elismeréseket. És az Ön kollégái véleményével ellentétben nem gondolom, hogy az elmúlt évadok ,,harmatgyenge igazolásai”-ként értékelendő olyan művészek szerződtetése, mint – a teljesség igénye nélkül – Hunyadkürti István, Bakai László, Müller Júlia, Pataki Szilvia, Fabók Mariann, vagy Harsányi Attila, Vida Péter, Szirtes Gábor, stb. De nem szeretnék most egy másik írásuk igaztalanságaira áttérni.
Sok eredményt sorolhatnék még, nagyon sok munka áll mögöttünk, nagyon sok sikerrel, sok küzdelemmel, néha kudarcokkal, mint az életünk, melyből táplálkozunk
Nem vagyunk hibátlanok, talán Ön sem az.
Hogy el ne felejtsem, szerződésem 2012.december 31-ig érvényes.
Ön szerint ma fontos ez?

Halasi Imre
igazgató

 

korábban írtuk

Halasit is pénzelte Káli. Közszolgálati pénzszivattyúk, avagy nyakig benne a múzeum ügyben

Hiába, fejétől bűzlik a hal. Ha a városi vagyonkezelőnél felelős döntések sorozatával szaporították a kiemelt kommunikációs feladatokról szóló príma kis szerződéseket, akkor semmi csodálkozni való nincs azon, ha kiderül: szocialistáinkat a szenvedély és a hozzáértés is mozgatta, amikor Miskolc Polgármesteri Hivatalában összeállították a megbízási szerződések listáját.Itt van mindjárt ez a kis színházi szcéna.

Mondom, igen, a miskolci nép által ki és megválasztott önkormányzatunk hivatala, pontosabban maga az első ember

a Polgármester fogta és 2008. április elsején, havi 250 ezer forint, plusz áfa értékben szerződést kötött az E. T. Szolgáltató Betéti Társasággal.Na, ugyan milyen célból köthet példának okáért egy megyei jogú város szocialista polgármestere megbízási szerződést ezzel a közepesen humoros nevű társasággal?

Hát művészeti tanácsadás céljából.

Értik ugye? Nem Móricz Rokonok-jában, hanem itt, a Városházán, a Halasiné beltagból és a Halasi Imre kültagból – aki talán mellesleg, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója is – álló cég negyedmillió plusz áfáért adta havonta, minden görcsösség nélkül, a hivatali javaslatokat.

Művészetileg.

Csak a legfigyelmesebb Északhírnök olvasók figyelmét nem kerülte el száguldó riporterünknek Mr. Lezlinek a több, mint sokatmondó képaláírása az önkormányzati választások varázslatos éjszakájáról. Amiben is ő megjegyezte, hogy a miskolci MSZP irodába, a legelsők között Tömösi Katalin érkezett.

– Talán azért, mert ő izgult a legjobban. Polgármester urunk kabinetfőnökeként erre meg is volt minden oka. – Tettem én hozzá a képaláírás elolvasása után, a tőlem teljességgel megszokott empátiával és jóindulattal.

– Plusz a Miskolc Holding Zrt-ben az igazgatóság tagja is havi párszázezerért. Még szép, hogy volt miért izgulnia. Említette viszont a maga pikírt és egyáltalán nem szimpatikus módján, a mindentudók magabiztosságával Mr Lezli.

De, nini!

Most látom ám, hogy a Science múzeum nevezetű közszolgálati pénzszivattyúhoz megbuktatott Polgármester urunk 2009. július 7-től, egészen 2011. június 30-ig, két darab projekt menedzsert rendelt egy megbízási szerződés erejével. E szerint a város kettő darab ilyen projekt izét fizet nagy szakmai megalapozottsággal, minden sandaság nélkül, darabonként havi 418 ezer forintért. A projekt asszisztens viszont csak 136 ezerben van havonta, igaz közszolgálatilag. Ellenben Tömösi Katalin, polgármesteri Jolly Joker – egy társával közösen – szakmai tanácsadásért, így nyakig benne a múzeum ügyben, még havi 277 ezer forintot is kap.

Amúgy azt hallani, a Science múzeum valószínűleg el sem fog készülni.

(balázsi)