Tegyük fel, hogy megtörténik az, amibe még belegondolni sem merünk és atomtámadás ér egy nagyvárost. Mit tegyenek ebben az esetben az emberek? Az amerikai kormány meglepő új üzenettel állt elő: senki ne meneküljön. Maradjanak bármilyen stabil épületben és ne jöjjenek ki, amíg a hatóságok biztonságosnak nem nyilvánítják a körülményeket.

A tanács a legfrissebb tudományos elemzéseken alapul, melyek azt bizonyítják, hogy egy nukleáris támadás túlélésére jóval nagyobb az esély, ha azonnal elszigeteljük magunkat a robbanást követő halálos sugárzástól. Ez az egyszerűnek hangzó taktika több százezer életet menthet meg. Még ha egy autóban maradunk, akkor is több mint 50 százalékkal csökkenthető az áldozatok száma, persze egy pince összehasonlíthatatlanul nagyobb védelmet nyújt – állítják a tanulmányok. Ezzel együtt az Obama kormányzatnak elsősorban az eredmények köztudatba való elültetésével vannak problémái, mivel nem szeretnének vészmadárnak tűnni, ezért óvatos kampányba kezdtek.

„Túl kell jutnunk azon a mentális gáton, mely szerint az esemény túlságosan borzasztó ahhoz, hogy akárcsak bele is gondoljunk” – nyilatkozott a New York Times-nak W. Craig Fugate, a Szövetségi Vészhelyzet Kezelő Ügynökség vezetője. „Fel kell készülnünk a helyzet kezelésére, és segítenünk kell az embereket a legjobb védekezési módszerek megismerésében.”

Az évek során az USA főként kormányzati eszközökkel igyekezett megelőzni a nukleáris terrorizmust és korlátozni a veszélyeket. Több tízmilliárd dollárt költöttek a hírszerzéstől kezdve a nukleáris anyagok kereskedelmének nyomon követésén át, egészen a helyi hatóságok sugárzásmérő detektorokkal való felszereléséig. Az új irány a lakosság felkészítése lesz.

Azok számára, akik túlélik magát a robbanást, az elsődleges tanács, hogy küzdjék le a menekülési kényszert és keressenek menedéket a halálos radioaktivitás elől. Már néhány órányi védelem is nagymértékben növeli a túlélés esélyeit. Az atom-pusztítás rémét a hidegháború ültette el az emberekben, ami nem csupán az Egyesült Államokra igaz. „Túlélhetőbb, mint azt sokan gondolják” – nyilatkozott egy, a tervezésben részt vevő tisztviselő, aki neve elhallgatását kérte. „A kulcs a nukleáris csapadék elkerülése.”

Az ismeretterjesztés részeként működő Citizen Corps weboldal szerint a nukleáris detonáció „elvileg ezrek számára túlélhető, különösen a megfelelő ismeretek és óvóhelyek birtokában”. Az oldalon bemutatják, milyen épületek és helységek nyújthatják a legjobb védelmet a sugárzás ellen. Emellett az amerikai kormány egy általánosan elérhető, 130 oldalas ismertető anyagot is közzétett, ami ugyancsak a lakosság felvilágosítását szorgalmazza. A kiadvány szerint megfelelő ismeretek hiányában „az emberek sokkal inkább követik természetes ösztöneiket és megpróbálnak elfutni a veszély elől, amivel végzetes sugárdózisnak teszik ki magukat”.

A kormánytól független szakértőket megosztja a kezdeményezés. Az egyik oldal szerint a kormány túlreagálja az atomcsapás veszélyét, ami valójában nem is létezik. Peter Bergen az Új Amerika Alapítvány tagja, valamint a New York Egyetem jogi és biztonsági karának tanára szerint a belátható jövőben közel nulla az esélye annak, hogy egy terrorista csoport nukleáris fegyverhez jusson. Egy másik intézet szerint azonban a lehetséges következmények annyira súlyosak, hogy a kormányzatnak a mostaninál jóval erélyesebben kellene fellépnie az ismeretterjesztésben. A Fehér Ház elismeri, hogy tudatában van a kérdés kényes politikai mivoltának, ugyanakkor folytatja élénk tájékoztatási stratégiáját.

Egy nukleáris robbanás vakító fénnyel, égető hővel és elsöprő széllel jár. A tűzgömb és a gombafelhő felfelé viszi a radioaktív részecskéket, amit a szél terít szét. A kormány eleinte alig tudott valamit a radioaktív csapadékról, azonban az 1950-es években a hidegháború kibontakozásával a tudósok kísérleti robbantásokból megtudták, hogy a parányi részecskék többsége rendkívül radioaktív és halálos. Ekkor elindult az óvóhelyek kialakításának robbanásszerű hulláma, ami idővel mind a lakosság, mind a kormány részéről alábbhagyott, a több ezer robbanófejet számláló nukleáris arzenál fényében ugyanis mindkét fél egyre szkeptikusabbá vált a polgári védelemmel szemben.

2001. szeptember 11. után a központi hírszerzés vezetője arról értesítette George W. Bush elnököt, hogy az al-Kaida atombombát rejtett el New Yorkban. A jelentés tévesnek bizonyult, az atomfegyverekkel kapcsolatos pánik azonban újra felfokozódott. Bush a megelőzésre fektette a hangsúlyt, ugyanakkor a katasztrófára való reagálást és az észlelést segítő eszközök beszerzését sem hanyagolták el. 2005-ben a Katrina hurrikán azonban rávilágított a katasztrófavédelem szegényes állapotára, így Amerika szinte egy emberként kérdőjelezte meg az atomcsapásokkal szembeni nemzeti felkészültséget. Ekkor merült fel a kérdés, hogy a túlélőket óvóhelyekre vigyék, vagy megpróbálják evakuálni?

2007-ben a kongresszus 5,5 millió dollárt különített el az atomkatasztrófa elhárítási tervezéssel kapcsolatos tanulmányokra, mondván a lakosság nincs tudatában, mi áll rendelkezésére egy ilyen helyzetben. A modellezést a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium vezette, a tudósok Washingtont, New Yorkot, Chicagót, Los Angelest és több más nagyvárost is megvizsgáltak számítógépes szimulációikkal. Az eredmények okoztak némi meglepetést. Például kimutatták, hogy az atomvillanás elvakítja az autósokat, ami eleve számos balesetet okoz, eltorlaszolva az utakat, jelentősen megnehezítve a gyors kitelepítést. A legnagyobb döbbenetet azonban az a felismerés okozta, hogy akár néhány óvóhelyen eltöltött óra is hatalmas különbséget jelent a túlélési arányokban.

„Ez megváltoztatja a játékszabályokat” – mondta Brooke Buddemeier, a Livermore egészségfizikusa egy konferencián. A Los Angeles-i szimuláció szerint, ha csak egy gépjármű is a menedék, azzal máris 56 százalékkal kevesebb lenne a halálos áldozatok száma, míg egy egyszerű pince vagy alagsor, ami alig valamivel a felszín alatt helyezkedik el, 84 százalékos csökkenést jelent. A legalkalmasabbnak – a kifejezetten a célra készült óvóhelyektől eltekintve – a nagy irodaépületek középponti területeit, illetve a mélygarázsokat tartják, ezek viszonylag gyorsan és egyszerűen elérhetők.

2009. január 16-án, négy nappal Bush elnök leköszönése előtt a Fehér Ház elkészített egy 92 oldalas kézikönyvet az „esemény előtti felkészülésről”, ami azonban csendben el is sikkadt, mivel a politika kényes pontként értékelte a közvélemény informálását. Obama elnök nem sokkal beiktatása után globális kampányt hirdetett az atomterrorizmus ellen és felgyorsította a választervezés folyamatát, melynek részeként átdolgozták, és végre közzé is tették a fent említett kézikönyvet. A folyamat azonban igen hamar elkezdett akadozni, miután meghirdették Las Vegasban az első élő gyakorlatot, melyben egy atomfegyverrel történő terrortámadást szimuláltak volna. A gyakorlat 10 000 embert mozgósított volna, a kaszinók és az üzleti vállalkozások azonban tiltakozásba kezdtek, amihez Harry Reid nevadai szenátor is csatlakozott, mondván a szövetségiek elriasztják a turistákat. A tavalyi év végén a kormány lefújta a gyakorlatot, a politika felülkerekedett.

Amikor a kormány júniusban előállt az átdolgozott tervezési útmutatóval, felhívta a figyelmet, hogy a tervezők kötelessége a lakosság „hatékony döntéshozásának” segítése, hangsúlyozva, hogy a legtöbb élet az első 60 percben menthető meg.
sg.hu