Káli Sándor rettegő városházi blogja alá slittyan a minapi hír, amely szerint több tucat kistérségi megbízottat menesztettek az Észak-Magyarországi Regionális Fejlesztési Ügynökségtől.
Ez a kistérségi megbízotti izé maga a konstruktívnak egyáltalán nem nevezhető káosz. Annak idején, valamikor 2001 tájékán, a FIDESZ kormány azért hozta létre, hogy egyszerre tegyen alá az ötletgazda MDF-nek -mint koalíciós társnak- és a vidéken még mindig túl erősnek gondolt kisgazdáknak. 2002-ben azután, a bizonyos fejlesztési pénzek fölött diszponáló hálózatot a magukat „demokratikus koalíciónak” nevező győztesek a lehető legbunkóbb módon, csak és kizárólag politikai megfontolásból cserélték le, száz százalékban helyi MSZP-s kádertartalékokra
. Akik a 2006-os választásokon azután, a vidéki, választókerületi „földharcok” irányítóivá nemesültek.
Most, néhány hónappal a 2010-es helyhatósági választásokat követően ha a fent nevezett, az elmúlt hosszú évek során a hernádnémeti Szabó család házi sóhivatalává szelídült intézmény munkatársai után kutatunk a neten, a keresés eredménytelen lesz: állítólag a három megye 28 kistérségének a vezetőitől váltak meg hosszas megfontolást nélkülözve.
Emlékeznek még a Megáll az idő felejthetetlen jelenetére, ott a gáz mellett a konyhában? Amikor Őze Lajos, mint a Köves Diniék leendő új mostoha apukája összefoglalván az elmúlt esztendők történéseit, mindössze ennyit mond: „Hát persze, mindig, mindenkinek i g a z a v a n. Még a szar is levan szarva.”
Azután pedig egy nagyot szívott a cigarettájából.