2010.12.24. 18:26 calvero56 2010 esztendővel ezelőtt született egy gyermek, a legendárium szerint jászolban – ezek szerint istállóban – amit állatok lehelete fűtött. Az embernek fia a harminchárom év alatt, amit az akkori hatalom engedélyezett számára, nagy űrt töltött be az éppen csak eszmélő, üres fejű emberiség világában. Már gyermekkorában üldözni kezdték, lemészároltak számos csecsemőt, mialatt Ő, ama kiválasztott kisgyermek Egyiptomban vészelte át ezt a korszakot, száműzetésben… alkalmasint a későbbi kistarcsai, hortobágyi, szibériai kitelepítések előképeként. Száműzői nem csak a fizikai megsemmisítésére törekedtek, de pár évvel később cenzorai, és gondolatrendőrsége által az elveit és hirdetményeit is betiltották. Ez idő szerint persze voltak tűrt és támogatott próféták is, akik Heródest éltették alkalmi verseikben és színműveikben, aminek fejében babérkoszorúkat kaptak alacsony homlokú kobakjukra.

Pár évvel később aztán számos rajongója akadt eme felnőtté vált kisgyermeknek, kezdetben csak tizenketten… és anélkül, hogy tévében bíztathatták volna szavazásra az ifjú „sztár” rajongóit, egyre gyarapodott azok száma, akik őt akarták hallgatni, nem pedig az ostobán suk-sükölő volt fár.-titkárt, Barabást. (A „fár.” a „fáradt” szó rövidítése vala, de ama „fár.-titkár” annyira kifáradt az anyagi javak eltulajdonításában, hogy csak imígyen, rövidítve használta rangját.)

Aztán eljövendett ama nevezetes nap, amikor történetünk hőse, ama fiatalember, kinek génjeiben kétségtelenül jelen volt az x faktor, szamárháton bevonult a fővárosba. Rajongóinak hada autogtammot kért tőle, virágesővel várták. Ugyanazok, kik nem sokkal ez után keresztre küldték azt a fiatalembert. És egy régi-új sztárt éltettek, ama suk-sükölő fáradt titkárt, akiről tudni lehetett, hogy nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés alapos gyanújával eljárás folyik ellene. (A hűtlenül kezelés abban a korban: kurtizánok altestének mocskával a mancsán fogott kezet hites nejével.)

Eljövendett az ítélet napja, és a bíró Palmolive folyékony szappannal kezet mosott, s azt hitte, ezzel a dolog el van rendezve.

Aztán jöttek a bértollnokok, kritikusok, mentorok… ott volt persze a fáradt titkár is, egy plüssfotelben pihegett, hiszen nagyon elfáradt… és zsebében simogatta a svájci frank kötegeket, és fáradt mosollyal elegy elégettség terült el halottsápadt arcán. És ott állt a Palmolive-val magát tisztának vélő műsorvezető, aki idétlen mosolyával megkérdezte a mentorokat: kit javasolnak a keresztre. A mentorok meg azt mondták, bízzuk ezt a népre. És a nép, az istenadta nép – ugyanaz a nép, aki korábban autogtammot kérve tolongott a fiatalember körül – most egy olyan szövegtartalmú esemest írt: Barabást akarjuk sztárnak!

A többi már csupán a kereszt dolga volt, meg a szög keménysége, és a kalapács ütésének súlya.

Üdv.: Calvero, a balszfemikus komikus