Egy valós történet. Szilveszter napján és előtte pár nappal történt meg velem ez az eset és
mivel az ajándékozásról szól az írásom, így karácsonyi történetnek is
lehet tekinteni. Történt, hogy Miskolc egyik városrész központjában
szilveszteri kellékeket és ajándékokat árusítottam. Egyszer csak egy
idős párra lettem figyelmes. Napokon át többször is elsétáltak a sátram
előtt, de nem vásároltak semmit. Lassú léptekkel mentek el előttem és
közben nézegették a sátorban lévő portékákat. Az idős pár, minden
sétájukat, kéz a kézben, szorosan egymás mellett tették meg. Az utolsó
előtti nap délelőttjén, mivel kevés volt a forgalom, megszólítottam
őket. Kiderült róluk, hogy két év híján nyolcvan évesek lesznek és már
gyerekkoruk óta, ismerik egymást. A gyerek szerelemből házasság lett, és
házasságuk immáron ötvennyolc éves.Szilveszter napján tartották az
eljegyzést, és ezért ezen a napon, vesznek egymásnak ajándékot. Így
emlékeznek meg arról a nevezetes napról, amikor felhúzták a jegygyűrűt.
És így is lett. Szilveszter napján, késő délután, megjelent az idős pár,
és hoztak nekem egy kávét, majd megálltak a sátortól jó pár méterre.
Kisebb tanakodás után a mama jött először hozzám és kérte, hogy úgy
adjam neki oda az általa vásárolt ajándékot, hogy a férje ne vegye
észre, mit is szeretne adni neki. Természetesen így is lett és a mama,
csillogó szemekkel, boldogan, visszasétált a férjéhez. Aztán, jött a
papa és már is kérdezősködni kezdet, mit is vett a felesége, mert nem
akarta ugyan azt az ajándékot vásárolni. Erre én azt mondtam neki, hogy
ha véletlenül ugyan azt választotta, mint a felesége, akkor kicserélem
egy másik ajándéktárgyra. Rendes volt és már mondta is, hogy mit
szeretne vásárolni. A választása jól sikerült és ennek hatására az idős
férj viselkedése megváltozott. Örömöt, boldogságot sugárzott az arca és
vidáman elkezdet fütyörészni. Kihúzta magát és büszkén ment vissza a
feleségéhez. Melegség öntötte el testemet az idős bácsi és néni
látványán, akik megmutatták nekem, hogy létezik még boldogság, szeretet,
ötvennyolc évnyi házasság után is. Aztán kéz a kézben, haza indultak és
útközben, többször is visszafordultak és integettek felém. Látszott
rajtuk, mennyire is szeretetben élnek és milyen öröm ittasak tudnak
lenni, amikor megajándékozzák egymást. Az ajándékok értékei csekélyek
voltak, a mama egy kicsi plüss szerencsemalacot vett, míg papa egy
angyalkát vásárolt. Apró ajándékkal is, boldoggá tudták egymást tenni.
Tanulságos történet, hiszen amikor ajándékozunk, nem az ajándékok számai
és árai a mérvadóak, hanem az emberi értékek a legfontosabbak.
Kívánok békés, boldog karácsonyt mindenkinek!
Kanyog Miklós