Debrecen – Az év első napján jön velem szemben a következetes baloldali ismerősöm és BUÉK helyett azzal kezdi, hogy abszurdum! Ez a médiatörvény vérlázító. Kérdem: olvastad? Mire ő: még nem jelent meg.

Nem hazudok kb. 10 perc múltán szélsőjobboldali ismerősöm is ezzel fáraszt. Meg hogy a kereskedelmi rádió nem játszik nemzeti érzelmű popot. Led Zeppelint sem játszik, még sem perel Robert Plant! – próbálom nyugtatni. Nem sikerült.

Szombaton ebéd után nekirugaszkodtam hát a Magyar Közlöny 2010. évi 202. számának és elolvastam a 2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról elnevezésű remekművet. Kb. 56 oldal után lett igazán érdekes. A Médiatanács tagjainak a díjazását végre felfogtam. A Médiatanács elnöke a miniszter illetménye hatvan százalékának megfelelő mértékű tiszteletdíjban részesül, illetve költségtérítésre jogosult. A Médiatanács tagja az államtitkár illetménye hetvenöt százalékának megfelelő mértékű tiszteletdíjban részesül, illetve költségtérítésre jogosult.

Gondoltam ez tök jó meló. Betartatni azt a törvényt amit ember alig olvas el. Mert amúgy felettébb unalmas. És naná, hogy hosszú. Saccperkábé 110 számítógép monitor oldal. Úgy ér véget, hogy a A Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap 2011. évi költségvetése . Aztán se bú, se bá, semmi romantikus elbúcsúzás a kedves olvasótól.

Átböngésztem tehát a 110 oldalt és nem mondom, hogy nagyobb élmény volt egy Parti Nagy Lajos novellánál. Száraz, tömény igazi közlönyös betűcséplés. Nem csoda ha az újságírók nem olvassák el. Aki nem szakmabeli az meg nyilván nem cseszik el 3 órát az életéből erre.

Van tehát médiatörvény beszélnek róla és ez a lényeg. A médiásos emberek egy része siratja az elmúlt 21 év sajtószabadságát. Úgy értelmezem ha siratják akkor talán volt is!? És ha volt, miért nem születtek leleplező írások, miért nem volt Magyarországon „vótergét” ügy ? A nagy szabadságban!?

Egyedül az internetes újságírás előtt emelem meg a kalapom. Ott tényleg történt valami, a netet érdemes olvasni. Rendszabályozni akkor sem tudják ha egyszerre négy milliárd Szalai Annamária rohamozza meg. A hagyományos média meg jobban teszi ha elgondolkodik, mit rontott el az elmúlt 21 évben amikor szabad volt, amikor meglettek volna a lehetőségei. Önmagát rántotta a mélybe és most ott kalimpál az örvényben. A pártlapok nevetségessé váltak a kereskedelmi tévék híradóit lassan a műsor készítői sem nézik meg a királyi csatornák meg arra jók, hogy hamar elaludjon az ember. Direkt jól jött ez a törvény, hogy egyáltalán szó essék a médiáról.

Végezetül ha rajtam állt volna 10 pontba szedtem a médiatörvényt és kalap kabát. 88 ezer plusz áfa. Ennyit kértem volna számlára. Mindenki jobban jár:

1. Az újságíró sosem hazudik, sosem nyal!
2. A politikusok békén hagyják a médiát.
3. Idióta gyilkolós rajzfilmeket kitiltani.
4. A nézőket nem csaphatják be a tehetségkutatók manipulásával.
5. Sthol Andrást Majkát, Damut, Pákót és Kiszely Tündét csak fizetős csatornán mutogathatják.
6. A televízió hírei kizárólag igazak lehetnek.
7. A reklámok nem verhetik át a fogyasztókat.
8. Hetente legalább egy normális filmet kell vetíteniük a csatornáknak.
9. Sok jó focit a tévékbe sok jó magyar zenéket a rádiókba.
10. Aki ezeket nem tartja be kalodába kell zárni és kötelezni, hogy 25 órán keresztül Vé Tek és Modertóking dalokat hallgasson fülhallgatón keresztül

Szakács Béla debreceni lakos

Olvassa Béla további bejegyzéseit a blog.civishir.hu oldalon!