Mit mondjak? Nem esik jól. Hiszen még Csetnekinek, a kisnyilasnak is meg lett bocsátva. Még Bástya elvtárs is megbocsátott Tussinger elvtársnak aki  , hogy elkerülje a sablonokat, először kihagyta őt a meggyilkolandók listájáról.

Csak kóválygunk itt a miskolci ködben, minden önérdek nélkül.

És nézzük a közügyekben eljárókat: hogy azt mondja, a 2011-es Kocsonyafesztivál ad hoc Kuratóriumába, civil zsűrijébe a levelező fórum delegáltjától kezdve, a népművészeti egyesületen át, a másik internetes portálig, plusz a párt függetlenül végtelen unalmas helyi lapig, mindenkit meghívtak.

Csak minket, az Északhírnököt nem.

Emlékeznek még? Tavaly, a hál´ Istennek pont a választások évében tíz esztendős Kocsonyafesztivál arculati színeváltozáson ment keresztül.

Bezöldült.

A minden hájjal megkent, akarom mondani a brandet optimális módon pozicionáló menedzsment nem azt az üzenetet fogalmazta meg – minden rezignáltság nélkül – hogy áldott a mi Szűzanyánk, könyörögjön érettünk, sarokba szorított maszoposokért a két választás évében.

Nem.

Hanem azt, hogy a környezettudatosság és a környezetvédelem jegyében „zöld legyen a fesztiválja” a választási kocsonyaünnep alkalmából, ráadásul pont 800 esztendősre turbózott szerencsétlen Miskolcnak.

Tehát a zöld, mint olyan lett a fesztivál üzenete. Bizonyára véletlenül egyébként, a fesztivál testvérpártja önkormányzati kampányának is.

Ám „az élet, ha grandiózus is, a kicsiben lakoz”: különösen Miskolcon, ahol az önérdeket ha bizonyos érdekek úgy kívánják, közérdeknek kijáró tisztelettel szokták kezelni.

Jól van ez így: majd eszünk, ha veszünk.