2011.01.07. 15:41 calvero56Úgy kezdődött, hogy félrehúztam a miskolci lakás ablakfüggönyét, s kinéztem a térre.
És most megpróbálom élőben közveíteni a látottakat s hallottakat. És bemutatni az élő halottakat.
Az utcát nézem, a teret, a télen nehezen induló városi buszokat (a buszállomás itt a ház végében.) Vastag köd ül, a régen markszról elnevezett, de még időben, politikusi előrelátással nevet változtató környéken. Mely, mint egy halott lány a ravatalon, itt fekszik előttem. Hó borít mindent, de már olvad .Távolabb sárgamellényes, gyűrött arcú emberek állnak, kezükben lapát – de minek bármit is tenni e hóval – gondolják talán, hisz anélkül is elolvad a hó, jó ha kivárják ezt így állva.
Lenézek az alattam lévő bodegára, három ember áll előtte, most jöhettek ki a kocsmából. Kifejezéstelen arccal váltanak pár szót, olyan arcok, amilyenért Tarr Béla milliókat adna: semmi érzelem… értelem meg mitől lenne?, kezükben nejlonzacskó, meg koszos szatyor. Egyikük – egy fogatlan hatvan körüli asszony, kinek ajka ráncos, összeaszott…- megkínálja cigivel két társát. Előveszi a cigis dobozt, és … nem körbekínál, hanem egy-egy szálat ad társai kezébe. Akik az undor legkisebb jele nélkül szájukba teszik a cigit, miközben a kéz, melyből kapták, előtte talán kukában turkált. Rágyújtanak, s elindulnak. Különböző irányba, valószínűleg három külön szemeteskuka felé.
De most újabb történés a bodega előtt! Két különböző nemű negyvenes embertörmelék, ront ki az utcára. Iszonyúan részeg mindkettő, talán egy elhúzódó utószilveszter… A nő visít, mint a malac: „Mér’ nem fizetsz nekem még egy…” (nem hallom jól, milyen piát kér.) S jön a válasz: „Majd ha baszol velem! Majd ha baszol velem!”
A nő nekiesik a bodega deszkafalának. Nagyot csattan, s lassan lerogy a hóba. A pasi az oszlopnál támaszkodik, liheg, nagyon megviseltnek látszik. Most elindul a nő felé… felemeli.
És összeölelkezve megindulnak a marksztér irányába.
Szólj hozzá!