Enni, inni, ba..ni jó, éljen a nagy Szovjetúnióó! Ezt üvöltötték lelkesen a KISZ gyűléseket követő zsíroskenyér-vörösbor bulikon a mára pocakot eresztett, szemüveges, erősen kopaszodó, saját gyártmányú úszógumit és porcelán protkót viselő, a múlt században nagy terveket (és selymet) szövögető ifjú szockomcsi fiatalok. Igaz, akkor még nem létezett az after party kifejezés. De, kurátorok, már akkor is voltak.
Olvasom, hogy az idei miskolci kocsonya (rossz nyelvek szerint, inkább pocsolya) fesztiválon is lesz kuratórium. Gyönyörű, kurva jó. Mindig imádtam ezt a kuratórium szót. Olyan, Bródy „Tini” János legtermékenyebb és legjellemesebb korszakára emlékeztető, sokféle módon értelmezhető kifejezés. Mert hogy is van ez? Túr a tórium? (mint disznó). Kúr a ….. (mint a nyúl) KreMcatórium? (mert, az ember melegségre vágyik) Tóra kura? (hogy ne sajátítsák ki a muzulmánok). Ah, hagyjuk, sosem lesz vége, ha belejövünk, reggelig sem lesz vége a felsorolásnak. Inkább gyorsan egy sztori. Egy bizonyos, neves magyar államférfiú nevét viselő alapítvány kíséretében éppen Monokon koszorúztunk (volna), úgy a kétezres évek elején. Ám, a szigorú – és az elfogyasztott fajbortól meglehetősen vidám hangulatban lévő – biztonságiak a nagy tömeg miatt, vagy mert felismertek a hátsó ülésen, elsőre nem engedtek át. Egészen addig, míg a sofőrülésben lévő hölgy – némileg hangsúlyozva dekoltázsát – ki nem hajolt az ablakon, és azt nem találta mondani: Mi, tisztelt uramim, nem akárkik, kurátorok vagyunk! És lőn. A fekete mellényes különítményesek vezetőjének arcán hirtelen kaján mosoly jelent meg. „Áhhh, szóval, ku-ku-kurátoroknak tetszenek lenni? Nem bírta tovább, úgy röhögött, mint egy részeg fakutya. „Az más, csak tessék, kurátoroknak nyitva vagyunk, rájuk mindig szükség van! ” Bizonyára félre értett valamit, mi viszont olyan dicsőségesen araszoltunk be az ünnepségre, amihez foghatót csak Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatásának főszereplője, az egykor megesett és elüldözött lány érezhetett, szülővárosába visszatérve. Kurátornak lenni tehát felemelő, szép és jó. Még, ha nincs is már Szovjetúnió.