A Magyar Demokratában Juhári Andrea Élnek az Isten háta mögött című, Észak-Magyarországon készített riportja szerint „Csenyéte a barbároké lett. Lerombolták a parókiát, kifosztották a templomot. Ez a veszély fenyegeti egész Abaújt, de az egyház harcol a keresztény kultúráért és a hívekért.” A cikkíró megállapítja: a társadalmi felzárkóztatásra költött milliárdoknak a nyomortelepeken nyomuk sincs. Miközben egész Európa választ keres a cigánykérdésre, kevés szó esik arról, hogy több kistelepülésen sikeres integrációs programot visz a református egyház. Vilmányban a diákok többsége roma származású, természetes a szegregált oktatás. A tantervbe beépítették a hittant, a bibliaórák látogatói közül egyre több tanulót emelnek ki a misszionáriusok. Iskolán kívüli oktatással zárkóztatják fel a hátrányos helyzetű gyerekeket. A tananyag egyénenként változik, van, akinek a tisztálkodás és az étkezés alapvető szabályait oktatják, míg mást érettségire készítenek fel. Egy fiatal misszionárius, Barnóczki Anita a lapnak elmondta: a tizenéves lányok szülés helyett szakmát szereznek, még a fogyatékos gyerekek is megtanulják a Himnuszt, szeretnek olvasni, kedvelik Móricz műveit. A cikkíró rámutat: a mélységben élő borsodi cigányok jelentős része kultúráját vesztett népség, nem tudnak írni, olvasni, nem járnak templomba – sőt, lerombolják azt, mert nem az övék, nincs kötődésük –, nem tartoznak felekezetekhez, nincsenek eszmei szükségleteik, a túlélésre rendezkednek be. Barnóczki Anita figyelmeztet: először helyben, a fejekben kell elérni a változást, mert a telepfelszámolás önmagában nem old meg semmit. Kifejtette: „Amíg nem ébred fel bennük az igény, fölösleges új otthont biztosítani. Ha barlanglakónak adunk luxuslakást, ne csodálkozzunk, ha lelakja. A motivációt ébresztgettem. Az elmúlt évek segélyező politikája zsákutcába vezetett. Mi semmit sem adunk feltétel nélkül, mindenért meg kell dolgozni. Gyakran osztunk élelmiszert, ilyenkor egy zsák krumpliért össze kell szedni legalább ennyi szemetet. A szegénység nem akadálya a felemelkedésnek, Jézus is istállóban született. Tudom, számos intézmény folytat integrációs programokat, de csak az egyház kíséri bölcsőtől a sírig a lelkeket.” Juhári Andrea összefoglalója szerint Vilmány nem jutott még Csenyéte sorsára, itt néhány év alatt látványos eredményeket értek el a reformátusok, a faluban élő roma fiatalok fejlődése bizonyítja, ez a program működik.
Magyar Kurír lapszemle