Mit mondjak, elakadt a lélegzetem, amikor érzelmeinek különösebb balanszírozása nélkül az Északhírnök tulajdonos-főszerkesztője bejelentett telephelyünk földszinti foajéjában a szemembe mondta: nem bánnám, ha ezen túl hetente csinálnál afféle helyi, szubjektív, közéleti összefoglalót.
– Hát hogyne, igen, megpróbálkozom vele – mondtam kicsit elfúló hangon.
(Lehet-e ma vidék Magyarországon, helyi lapban, helyi közéleti kérdésekről a hatalmi arrogancia, a nyílt beszédhez egyáltalán nem szokott itteni közéleti szereplők várható kisszerű viszolygásának a számbavétele nélkül szólni?)
Szóval, szopás: nem is Miskolcon lennénk, ha ezekben az ínséges időkben, csak mintegy ráadásképpen, nem arról szólnának az év végi, meg az év eleji hírek, hogy a jó hatvan esztendős hejőcsabai cementgyártás egy legfelsőbb bírósági döntés okán veszélybe került. Több száz egzisztencia rendülhet meg ha a külföldi tulajdonosok a többségében saját tulajdonú termelő berendezések leszerelése mellett döntenek majd. Magyar abszurd az, hogy jó másfél évtized telt el a Magyar Cement Kft, a felperesek első jogi lépése óta. Természetesen, ami ebben az országban, ezen a területen működik, az már régen nem az igazság szolgáltatása. Tizenöt munkás év eltelte után pedig ez a fajta késleltetett működése a jogrendszernek vajon milyen szolgáltatási minőséget jelent? Akár a felperes, akár az alperes, akár az itt dolgozók szempontjából?
Meg hát a szánalmas kínlódás, ha a cementgyári establishment éppen nem díjakat ad át … ha az emberi hang fontosabb lenne, mint a profit érdeke … hiába na, csak a folyamatos kommunikációs probléma kasírozódik multikáméknál.
Második szubjektív felfogású helyi közéleti esetünknek meg mindjárt itt van az örök klasszikusunk, a mi közös magánfesztiválunk, a leginkább közpénzből finanszírozott és többszörösen díjazott magánötlet, a közpénzből fizetett közszereplő nejének folyamatos, önzetlen örömszerzése. ” Kedves Laci! Nehezíted a helyzetemet, ha csak kérdezel és a választ nem olvasod el!”- írja a talmi fecsegést messzire kerülve a kocsonyafesztiválunk anyja az ifi vezető önérzetével, amikor a Hírnök az idei közpénzek felhasználásáról merészelt zavarkodni kérdéseivel. Nála.
Bezzeg a Gúr Nándi, odamondott a héten!(Mellesleg, nekem még mindig ő a legszimpatikusabb maszopos helyi potentát. Minden apparátusbéli bikkfanyelvű nyelvbotolásával egyetemben.) A mi Nándorunk belajstromozta a munkanélküliséget, meg a közbiztonság romlását a mostani kormány mulasztásai közé.
Azért jó látni, ahogy ezek ott toporognak ellenzékben.