Írta: Vicomte de Boundoise Megírta a blogger, már vasárnap reggel. Tudjuk, miről beszélek: amiről mindenki. A három lányról, akiket először még megkéseltek, másnapra azonban kiderült, hogy tömegpánik áldozatai voltak szombat este. Mára tény: három ember életébe került a pénzéhes rom-befektetők és a korrupt engedélyezési szakemberek utóbbi években virágzó násza. Sírba szállt az utóbbi húsz év bulikultúrája. Ha egyáltalán lehetett annak nevezni.

Három embernek kellett meghalnia. Húszéve nincsen megoldva Magyarországon két generáció kulturált és biztonságos szórakozása! Mert pénzbe kerülne.

A fiatalok opciói 2011 Budapestjén:
1.: vagyonok elköltése puccos szar helyeken.
2.: késelés, balhézás a Keletinél egy talponállóban
3.: újabb vagyonok elcseszése és fuldoklás egy romkocsmában
4.: csövezés a Gödörnél

Ezeket eddig is tudtuk, írtunk is róluk eleget. Szombat este óta azonban van egy ötödik opció:
…5.: pánik a West Balkánban.

A fent is hivatkozott posztban érdekes adat: „Kamionosok és Kurvák: befogadóképesség 1600 fő, résztvevők száma 12000″.

Nem szombaton kezdődött ugyanis az, ami most emberéletekbe került. Húsz éve megússzák ezt. Tavasszal is megúszták a westbalkánosok azt, ami amúgy bevett szokás. Az Aréna ugyanis drága. A SYMA Csarnok messze van. A Ferdinánd híd tövében, a Podmaniczky utcában (pár száz méterre a West Balkántól) kb. 10 éve áll üresen a MÁV egykori szerelőcsarnoka, de oda meg nincs befektető, hogy átalakítsa, rendbbehozza – és különben is irodát akarnak építeni a helyére.

A mai Westend helyén ott volt a Bahnhof, ahol volt hely is, tér is, bulik is. Ma ott a Westend, amit azért nem sajnálok, hisz legalább nem lakópark, üresen álló irodaház, panelházzal vetekedő ronda szalagépület fogja a helyét. Van benne korcsolyapálya, mozi, éttermek. Plázázni is lehet, hisz volt befektető, aki megteremtette nekünk ezt a lehetőséget. De van aki bulizni szeretne.

ARRA miért nincs befektető, hogy egy normális buliaréna legyen a városban? A kérdés költői persze. Én amúgy házibuli-párti vagyok, de azt hiszem, ott még nem tartok, hogy meghívjam Brant Björköt, hogy jammeljen egyet a kanapémon. Ha viszont eljön Budapestre (megtette), ne már egy 250 centiméteres belmagasságú, csigalépcsőn megközelíthető, szellőzés nélküli pincében zenélgessen, ahogy tennie kellett pár éve a Bartók Béla útnál egy kocsmában. Persze nem lehetett beférni, és igazából ott is meg lehetett volna fulladni – ugyanúgy, ahogy most történt szombaton. Pedig az nem electro trance, és nem is reszelős metál, amire a kultúrkonzervatív körök szokták fogni, hogy miért tör ki pánik, meg hogy „biztos úgyis be voltak drogozva”. Fenéket.

Évek óta folyamatosan időzített bombákon csücsülünk: ott a Gödör. Márciusban jön oda a Kyuss Lives. Én mennék, de most elbizonytalanodtam, hisz mi lesz egy Suppa Scoopra feltüzelt tömeggel egy betonbunkerben? Mi van, ha kitörni akar, mondjuk egy tűz esetében, és rohanás közben a menekülő tömeg a fűn ülő másik tömeget tapossa el? Vagy ott az A38: ha kiüt egy tűz, majd a Dunába ugrálnak majd?

A West Balkán most megmutatta, hogy Budapesten egyszerűen nincs megoldva az, hogy egy komplett generáció normálisan és biztonságosan jól tudja magát érezni, és egész bulikultúránk pengeélen táncol. És akkor a saját fajtámról, a harmincasokról nem is beszéltem, akiknek konkrétan SEMMI helyük nincs a városban. Vagy lötyögnek a 16 évesek között, vagy költik a vagyonokat, illetve szénné unják magukat valami biobigyóteázóban, kiöregedett hippicsajok ócska politikai eszmefuttatásait kísérve figyelemmel.

Ott állnak üresen az egykori mozik, gyárak, üzemek, sportpályák. Miért nem lett az Átriumból bulihely? Hova lettek a kínálatból az egykori művházak? Hol vannak a gyár-kocsmák? Miért nincsenek terek, agórák, sportközpontok?

Nem megyek Kamionosok és Kurvák buliba, mert szánalmasnak tartom az egészet. Viszont ott van állítólag 12000 ember, aki be akar menni, és nem hiszem, hogy erről őket le lehetne beszélni azzal, hogy nem biztonságos. És évek óta be is mennek 1600 fős helyekre bulizni. És most hárman meghaltak közülük.

*

A helytelenség állapota azonban kb. a Bahnhof lebontása, mint szimbolikus esemény óta fennáll, minimum 15 éve. Az Ifiparkot a nyolcvanas években zárták be, majdnem 30 éve rohad. Amúgy 2011-ben is meg lehetne mondani: gyerekek, ott a SYMA csarnok, amit eleve úgy építettek fel, arra van tervezve, hogy 12000 ember bemenjen, kieressze a fáradtgőzt és kimenjen onnan.

Csak hát egy 12 ezres buli magába foglalja szervezésének költségeit. A buli méretéből adódóan drága. És macerás. Valamint nem kevésbé kockázatos, hisz a Michael Jackson-tribute is mekkora bukás volt. Leleményes barátaink megtalálták a megoldást: 1600 fős buli költségeivel (és anyagi kockázatával) csinálni meg 3-5, esetenként 12 ezres bulikat! Jeeee, mekkora árrés!! Mekkora haszon!! Mekkora kasza!! Imádkozzunk, hogy ne legyen pánik, ne haljon meg senki. Eddig megúsztuk, szombaton meg nem jött össze. A kassza helyett a Halál kaszált nagyot, dehát ez 10 éve benne volt a pakliban.

A megoldás, hogy ha valaki csinál egy szórakozóhelyet 1600 főre, és az megtelik, akkor (miként azt a hülye amcsi filmekben is lehet látni) nem enged be senkit, akkor se ha a legkedvesebb barátja az. Ha egy ilyen kamionos buliból marad ki az ember, az nem gáz, csinál, otthon egyet, és még jobb is, mint nyomorogni. De ha például egy Placebo-koncertre szeretne valaki bejutni, és ez a helyzet áll fent, mint a West Balkán esetében, akkor igencsak kinyílik a bicska az ember zsebében. És bizony, már a második generáció kénytelen a saját szubkultúrájának, ízlésének megfelelő zenei koncertekért olyan kockázatot vállalni, mint ami most tragédiával végződött. Hadd ne legyen az ő hibájuk az, hogy olyan zenéket szeretnek, amivel épp nem lehet megtölteni a Sportarénát, de ami már kétszer-háromszor több, mint egy átlagos buli közönsége Budapesten.

Ez van most épp a Kyuss koncerttel. Kultikus rétegmetál. És a rajongók mehetnek a Gödörbe fulladni. Van más opció? Szóljak oda a szervezőknek, hogy „srácok, nem érzem frankónak a Kyuss-Gödör valamint a metál/ légköbméter arányt, ezért kihagyom a koncertet,amire 10 éve várok, és amire jó esélyem van, hogy többet már nem fogom látni, ismerve feloszló-összejövő történetét ennek a bandának. Áttennétek a Pecsába inkább? Előre is köszi!” Nem érzem realitását ennek a beszélgetésnek. Valószínű elmegyek a koncertre, és remélni tudom, hogy nem lesz baj. Nekem ezt tudnom kéne.

A legendás Meshuggah-ráadáskoncertet az egykori Kultiplexben pont ilyen okoból hagytam ki. Az már az abszurd-groteszk kategóriába tartozott. Aki ott volt, azóta emlegeti, de mindenki mondja, hogy iszonyú volt a tömeg, és félelmetes is néha. Simán lehetett volna baj azok szerint is, akik ott voltak és jól érezték magukat. Budapesten évek óta ez a gyakorlat: metálfesztivál a Dürer Kertben. Eleve elmebetegség.

Placebót nem fognak amúgy ilyen helyekre vinni, mert el tudják adni a 12 ezer jegyet kanyar nélkül 10 ezer forintért is. Ez egy Kyuss-koncert, egy electroparty, matekmetál vagy hardcore-koncert esetében korántsem ilyen biztos. Bajban van a szervező: vagy eggyel lejjebb szervez (3-5 ezres helyre, ami ugye konkrétan NINCS Budapesten) vagy kiviszi a zenekart egy fesztiválra. Mivel azonban télen nincs fesztivál, és hely sincs ahova rentábilisen szervezhetne, a stadionkoncert pedig túl drága a célközönségnek, ezért kialakult a fenti rizikózás gyakorlata.

*

A szombat este fordulópont. A dilettáns rendezvényszervezés és hirtelen meggazdagodás kora, remélem, lejárt Pesten. Immáron nincs kifogás, nincs bánatosszemű vállrángatás, és nekünk is az lesz a sorsunk, hogy szépen beállunk a bulizás rendjébe: fesztivál, koncert, buli, házibuli. És ezeket többé nem lehet egybemosni azért, hogy valakinek megérje leszervezni a Suicidal Tendencies-t egy kiürített irodába. Árban, helyben, kategóriában, létszámban, kapacitásban hozzá kell majd szoknunk ahhoz, hogy mi mennyibe kerül, és vagy perkál a közönség, vagy kénytelen megelégedni minimális bevétellel és nullszaldóval a szervező. Mi meg számolgatunk majd: évente egy fesztivál, egy koncert, félévente egy buli, és amúgy meg háziubuli. Szembesülünk a realitásokkal, életben maradunk. Egyébként lassan tényleg vén harmincas leszek, akinek az a buli, hogy Radioheadre altatja el a gyerekét. Na jó, arra épp nem, főleg nem a Nice Dream-re, de mondjuk a Creepre.

Amúgy az se igaz, hogy ne lehetne 3-5 ezres koncertet szervezni, csak épp nem lehet annyit kaszálni rajta, mint a mostani rendszerben. Vannak Budapesten is kézilabdapályák, uszodák, sportközpontok, ahol lehetne ilyen nagy bulikat csinálni, mert van hozzá épület. Csak ugye elébb beléjük kéne fektetni egy csomó pénzt, hogy átalakíthatóak legyenek, hogy a pénteki utolsó edzés után megérkezzen a technikai csapat, profin levezényeljen egy bulit, majd hétfőre megint lehessen menni vissza edzeni. Felelősségteljes és profi szervezők kellenének, valamint kulturált közönség, akik nem lakják le a bulizással a csarnokot annyira, hogy az a sportolás rovására menjen.

Épp a tragédia előtti pénteken mentünk el barátnőmmel bulizni. Teljesen átlagos buli volt: Szimpla, Hivatal, Anker. A Szimplában és a Hivatalban levegőt nem lehetett kapni, a lányok konkrétan rosszul lettek, és ki KELLETT menni az éjszakába helyet keresni. Egy óráig agyaltunk, hogy mi legyen, miközben elment a heti kajapénz. Az Ankerban már legalább levegő volt, de egy pohár sörrel ültük végig a maradék három órát, olyan drága a hely. Ja, és a zene is olyan volt, hogy próbáltunk valahol távolabb leülni tőle. Végül szerváltunk egy dohányzóasztalt, összelopkodtunk székeket, és a lépcsőn ültünk egész este. A legjobb buli mérlege tehát: ócska zene, sok ember, drága piák, és örülsz, ha ülhetsz a lépcsőn az egyetlen helyen, ahova arcpirulás nélkül mész be 25 év felett.

A többi helyen konkrétan vágod a füstöt, tömeg van, és rosszul vagy. Mindez egy elvileg vigalmi negyedben történik. Ezen a téren Budapest már Krakkóval szemben is csúfosan megbukik. A Kazimiriecz negyedben ilyen NEM FORDULHAT ELŐ egy péntek este. Pedig Krakkó nem is főváros (csak volt egykor). Ehhez nem kell Londonnak lenni. Elég lenne úgy megoldani a Dohány utca környékét, mint Krakkóban a zsidónegyedet. Csak ugye a rohadt nacionalista, kirekesztő szláv lengyelek nem engedték át a saját zsidónegyedüket a telekspekulánsoknak, hogy azok aztán eldózerolják. Ezért nekik 20 éve van rendes vigalmi negyedük. Nekünk meg marad a romkocsma, meg az, hogy a telekspekulánsok és befektetők szép lassan megszüntetik azokat a helyeket is amik még csodával határos módon megmaradtak.

A Dohány-Dob utca tengely egy vicc. Az nem vigalmi negyed, ahol szesztilalom van. És ez csak a kezdet. A vigalmi negyedben nem 15-20 perc sétára vannak egymástól a helyek. Újabb költői kérdés, hogy a Metró Klub a Dohány-Kazinczy sarkán miért is van zárva 25 éve? Hagyján, hogy legenda, hagyján hogy műemlék, és hagyján, hogy eleve mulatónak épült. Mulatónak. Régen ugyanis volt ilyen. Meg volt KÁVÉHÁZI KULTÚRA. Meg KISVENDÉGLŐK. Meg TISZTIKASZINÓK. Meg varietészínházak. Meg lokálok. Milyen érdekes, hogy a premodern feudális antivilágban meg volt oldva minden rétegnek a maga szórakozása. Választék volt, és olyan tematikus vendéglátó-negyedek voltak, mint mondjuk Óbuda. A magyar akkor sem volt kevésbé duhaj természetű, hogy ne hajnalig húzassa. Viszont tömeghisztéria sem tört ki Óbudán.

Aztán a vörösök persze ledózerolták a kispolgári világot, de a diktatúra alatt is volt Ifjúsági Park, Metró Klub, Petőfi Csarnok, Jurta Színház. Meg művházi bulik. És a rendezvényszervezés engedély- és diplomaköteles tevékenység volt, úgy hívták őket, hogy népművelők. Papír nélkül meg se lehetett moccanni. Az egy mocskos elnyomó rendszer volt, de azt hiszem, nem fordulhatott volna elő, hogy valaki olyant tehessen, hogy tízszeresen terhel túl egy helyet.

Persze, rend vs szabadság. Pont, mint a médiatörvénynél. Kíváncsi vagyok azonban, hányan fognak most fejeket követelni a három lány miatt, gyertyát szorongatva, hogy rendet követelnek. Tessék barátaim: ez a szabadság. Ja, hogy a szabadság egyben felelősség is? Most jöjjön el annak az ideje.