A csúcstechnikájú hadviselésben az egyre növekvő mennyiségű információ nem csak értékes, de egyben veszélyes is, mivel növeli a stresszt és a katonák nem mindig tudnak megbirkózni ezzel a helyzettel.
Érdekes cikket közölt a The New York Times. A napilap egy olyan esetet ismertetett, amelyben 23 afgán polgári személy vesztette életét. Tavaly februárban az amerikai légierő nevadai támaszpontján egy Predator robotrepülőgépet irányító pilóta és kollégái kemény helyzetbe kerültek. A robot által közvetített videón látták, hogy egy konvoj alakul. Gyorsan kellett dönteniük, és nem tudták biztosan, hogy a videokamerákon látott személyek tálib harcosok-e vagy civilek.
A helyzetet súlyosbította, hogy folyamatosan információk árasztották el őket: figyelniük kellett az azonnali üzenetküldő programokon keresztül érkező kérdésekre, a rádióadásokra és a telefonhívásokra is. Keresték őket a feljebbvalóik, a helyszínen tartózkodó szárazföldi csapatok és titkosszolgálati elemzők. Ebben a helyzetben kellett döntést hozniuk. Ugyan kaptak jelentést arról, hogy gyerekek is vannak a csapatban, de ez valahogy elsikkadt a rengeteg adat között. A döntés végül megszületett és 23 ártatlan ember meghalt. Az esetet azóta vizsgálják és a katonák könnyen hadbíróság elé kerülhetnek.
Úgy tűnik, hogy az amerikai fegyveres erők csak most kezdik felmérni és megérteni azokat a potenciális veszélyforrásokat, amiket az évekkel ezelőtt elindított robotprogramok jelenthetnek. A The New York Times kiemelte, hogy 2001. szeptember 11-hez képest az amerikai fegyveres erők rendszereiben áramló adatmennyiség tizenhatszorosára nőtt, ezzel párhuzamosan pedig az egyre fejlettebb rendszerek miatt folyamatosan nő a kommunikációs forgalom is. Azonban az információk kielemzését továbbra is emberek végzik, akik olyan döntéseket hoznak, amelyek emberéletekbe kerülhetnek.
A folyamat komoly fejtörést okoz a tengerentúli stratégáknak. Egyrészt szembe kell nézniük és megoldást kell találniuk a drasztikus mértékben növekvő információáradatra, másrészt azt is tudomásul kell venniük, hogy ugyan a mai katonageneráció már a digitális korszakban nőtt fel és a szakértők szerint multitasking-mentalitással rendelkezik, de ez is korlátos. Mindez nem jelenti azt, hogy a mai katonák jobban dolgozzák fel az adatokat, sőt: az első vizsgálati eredmények nem adnak okot a bizakodásra.
Kiderült, hogy a mai katonák ugyan képesek különböző, gyakran egymásnak is ellentmondó feladatok egyidejű végrehajtására, ugyanakkor a figyelmük folyamatosan megoszlik a feladataik és a kommunikáció között, valamint nem tudnak fontossági sorrendet felállítani. Egyes szakértők azt állították, hogy a fiatalabb katonáknak pont ezért sokkal több problémát okozhat a növekvő információmennyiség. A klinikai tesztek kimutatták, hogy ezek az emberek a céljaik és az őket fenyegető veszélyek miatt pont azokat a dolgokat nem látták, amik közvetlenül előttük voltak.
Az egyre nagyobb mennyiségű információ nem csak a Predatorok kezelőszemélyzetének jelent problémát, hanem a parancsnoki lánc összes szintje szenved a stressztől, az egyszerű gyalogostól a többcsillagos tábornokokig. Amikor egy katona a 12 órás műszak során egyszerre 6, vagy akár 8-10 monitor képét bámulja folyamatosan, felvételeket elemez és eközben még nem ritkán tucatnyi kommunikációs partnerrel is kapcsolatban van, akkor nem lehet azon csodálkozni, hogy kimerül és végül hibás döntéseket hoz.