Állítólag amikor Sztálin 1953 márciusában meghalt, egy álló napig ott feküdt a szobája padlóján egyedül. Egyszerűen nem mertek benyitni a vezér hálójába. Azt pedig, hogy meghalt a nagy tanító, csak újabb két nap elteltével hozták a nép tudomására.

Szerencsére 2011 januárjában a miskolci városházán nem halt meg senki. Csak egy gazdasági osztályvezetőt akartak kinevezni.

Vagy mégsem?

Szóval, ez így nem megy. Az új gazdaságpolitikát, a régivel ellentétben állítólag szerény és takarékos, de mégis szakszerű új városvezetést így nem lehet legitimálni: január elején azt mondjuk az érdeklődő újságírónak, hogy nem mondott le az egyik frissen kinevezett osztályvezető. Néhány nap elteltével, ennek az ellenkezőjét megírja egy másik helyi lap. Ezután, pedig azt szóvivőzzük a népnek, hogy minden oké, Miskolcon a költségvetésben is minden új alapokra lesz helyezve. Legalább egy, de inkább több milliárd forintot takarítunk meg 2011-ben és még kölcsönt sem veszünk fel…. de … a mégiscsak kinevezett pénzügyi főnök már le is mondott. Ám még véletlenül sem koncepcionális okból.

Hanem magánéletbeli problémák miatt.

Sztálin él?