Szeretném mindenkivel tudatni, hogy a továbbiakban nem vállalok semmilyen szerepet a miskolci volt „LUIGI POKER & CAFE” működésében, sem tulajdonosként, sem üzemeltetőként, sem „reklámarcként”. A terem Titanic Poker néven fut tovább, a menedzsment semmilyen jövőbeli döntése nem kötődik hozzám.

Szerettem volna létrehozni egy igazán jó helyet az élő játékra, de több körülmény szerencsétlen együttállása miatt úgy döntöttem, hogy a továbbiakban nem éri meg klubüzemeltetéssel foglalkoznom, jobban járok ha időmet és energiámat a játékba fektetem.
Sajnálom azokat, akiknek ezzel a döntéssel csalódást okozok, de sajnos sokkal több negatívummal szembesültem annál, hogy megérje folytatnom. Cikkíróként és videókészítőként megpróbálok továbbra is minden fejlődni vágyónak a segítségére lenni.

Ahhoz, hogy jelenlegi magyar gazdasági és törvényi feltételek mellett nyereségesen tudjon üzemelni egy pókerterem, rengeteg tényezőnek kell tökéletes összhangban lennie. Jól kell megválasztani a régiót, a várost, az elhelyezkedést, az üzleti partnereket, a vezetőket, az alkalmazottakat, tökéletes bizalomnak kell létezni a cégnél dolgozók között és hajlandónak kell lenni jelentős anyagi tartalékokat mozgósítani az első hónapok működési veszteségeinek pótlására.
Még ha mindez tökéletesen egyben van, akkor sem garantált a siker, de ha ezek közül több tényező hibádzik (és a LUIGI POKER&CAFE esetében ez sajnos így volt), akkor szinte garantált a bukás. Sajnos a klub megnyitásakor nem mértem fel kellő alapossággal az említett kockázati tényezőket, ráadásul pár egyéb problémával sem számoltam.
A legfontosabb, hogy minden vállalkozás időt vesz el, sokkal többet, mint azt az ember előtte gondolhatná. Nem kizárt, hogy kitartó munkával a LP&C-t fel lehetett volna hozni egy olyan szintre, hogy profitot termeljen. De összehasonlítva a befektetett munkaidő megtérülését pl. azzal, hogy akár csak nl200-on HU-ozom vagy versenyzem online vagy élőben, nehéz elképzelni, hogy ne az utóbbi érje meg jobban. Arról nem is beszélve, hogy a vállalkozás problémái miatt amikor maradt időm játszani, akkor is frusztráltan, idegesen, „veszteséggel a fejemben” ültem le, aminek természetes következménye a gyengébb játék és a gyengébb eredmény.
Így aztán a kiszállással hiába buktam el jelentős összeget, úgy érzem még mindig jobban járok, mint ha vergődöm mint egy meglógatott, beleesett kacsa, aki megpróbál egálra visszajönni egy reménytelen sessionben.
A másik tényező amivel nem számoltam, az az, hogy még ha jól menne, pókerklubot üzemeltetni számomra akkor sem okozna örömet. Amikor lent voltak a barátaim a megnyitón, kellemetlenül éreztem magam, a pókerjátékos szemével nevetségesen magas fee és rake miatt. Természetesen el kell fogadni, hogy az irreális adókulcsok mellett ez az ára annak, hogy legális keretek között pókerezhessen az ember, mégis, összehasonlítva a külföldi játékfeltételekkel, nem tudtam büszke lenni a klubomra, az sajnos a legkevésbé sem volt játékosbarát.

Voltak egyéb gondjaink, problémáink is, de nem akarom se kiteregetni a szennyest, sem pedig másokra fogni a kudarcot, hiszen alapvetően az én ostobaságom, hogy bele tudtam sétálni egy ilyen súlyosan negatív várható értékű üzletbe. Köszönöm azoknak, akik előzetesen óva intettek ettől a döntéstől, és elnézést, hogy nem hallgattam rájuk, életem egyértelműen legnagyobb hibája volt, de biztos vagyok benne, hogy rengeteget tanultam belőle.

A következő két stratégia tanács fontosabb és hasznosabb mint bármilyen más, játékkal kapcsolatos tipp, mégsem ismerek olyan pókerjátékost, aki nem veszített kisebb-nagyobb összeget azon, hogy megszegte az alábbi szabályokat:

1. NE ADJ KÖLCSÖN SOHA, SENKINEK!
Drasztikus szabálynak tűnik, mégis, ha betartottam volna, egy kisebb lakás árával lennék beljebb.
Adta el a becsületét pár ezer euróért étteremtulajdonos, vagy olyan ember aki Aston Martinnal járt, olyan is, akinek kaszinója és Ferrarija van, mégis a legsokkolóbb élmény a középiskolás egyik legjobb barátomhoz kötődik. Több évig nem találkoztunk, majd megkeresett, hogy óriási gondban van, felvett egy kisebb gyorskölcsönt, aminek még a kamatait is képtelen fizetni, szinte térden állva könyörgött, hogy segítsem ki egy összeggel, amivel kiléphet az adósságcsapdából. Ígérte, cserébe egy életen át hálás lesz, és a havi részleteket nekem utalva két év alatt visszafizeti a kölcsönt. Kisegítettem, hálálkodott, de már az első hónapban nem fizette a részletet, és azóta eltelt három évben sem láttam tőle egy fillért sem.
Gondolhatjátok, hogy rossz emberismerő vagyok, és nehéz vitatkozni ezzel az állítással, mégis úgy gondolom, az, hogy engem olyan ember vert át, akivel korábban éveken át sülve-főve együtt voltunk, intő jel lehet mindenkinek, hogy (egy-két egészen ritka kivételtől eltekintve) senkiben nem szabad megbízni!
2. A PÉNZED TARTSD A BANKBAN, LEKÖTVE ÉS KONCENTRÁLJ A JÁTÉKRA!
Ódivatú gondolat, tudom hogy a pénz tárolásának számos olyan módja van, ami biztonságos, de átlagosan jobb megtérülést nyújt a banki letétnél. Mégis úgy gondolom, hogy ameddig a pókert tartjátok a fő foglalkozásotoknak, addig ne törjétek a fejeteket más vállalkozásokon, üzleteken, pénzkereseti módokon. Koncentráljatok arra, amihez a legjobban értetek, és amivel szívesen töltitek az időtöket, mert az fogja a legjobb megtérülést nyújtani.
Bennem amióta arra adtam a fejem, hogy pókerjátékos leszek, állandó volt az aggodalom, hogy egy ilyen „bizonytalan”, „kockázatos” dologra teszem fel az életem, és kutattam azokat a lehetőségeket, amikkel esetleg „több lábra állhatnék”. Valójában viszont csak el kellett volna fogadnom a tényt, hogy megfelelő hozzáállással és a bankroll-szabályok betartásával a póker korántsem olyan kockázatos vállalkozás, mint aminek elsőre gondolnánk, és kezdettől fogva átgondoltam, tudatosan építkezve végig a pókerre és a karrieremre kellett volna koncentrálnom, és ma már sokkal-sokkal előrébb tartanék.
Volt vállalkozásom, ahol megbíztam az ügyvezetőben és kilopta a szememet is, volt vállalkozásom, ami elsorvadt mert nem fektettük bele a szükséges munkát és energiát, és most túl vagyok egy vállalkozáson amibe úgy ugrottam bele, hogy egyáltalán nem gondoltam végig, milyen és mennyi körülmény kedvező együttállására van szükség ahhoz, hogy megtérüljön a belefektetett összeg.

De ugye azért vagyunk emberből, hogy tévedjünk, nekem több mint öt évre volt szükségem ahhoz, hogy ezek a dolgok kikristályosodjanak bennem és végre igazán elfogadjam a foglalkozásomat, azt hogy pókerjátékosnak lenni korántsem annyira bizonytalan dolog, mint ahogy az a fejekben él. Hiszek benne és bízom abban, hogy nem késői a felismerés, megszabadulva a terhektől, maximálisan a játékra, fejlődésre és a megfelelő kikapcsolódásra koncentrálva még fényes sikereket érhetek el, amiknek a gyümölcsét már garantáltan nem fogom elpazarolni.
Azért írtam ilyen részletesen a dologról, hogy Ti semmiképp ne kövessetek el hasonló hibákat, és megspóroljátok azt a rengeteg pénzt, amit én teljesen ostoba módon elpazaroltam.

Mindenkinek szép sikereket!:)