A megújulás éve, és az ezzel felszínre bukkant legújabb fideszes „korszakalkotó” ötletek nem várt változásokat hoztak Borsod-Abaúj-Zemplén megye életében. Ahelyett, hogy a helyzet javult volna, a megye most rosszabbul áll, mint bármikor ezelőtt. A lakosságon úrrá lett az elkeseredés, a helyi vezetők éhséglázadásoktól tartanak, a kormány pedig elfordítja a fejét.

BAZ megyének az utolsó döfést az új közmunkaprogram adhatja meg, amely a létminimumot sem biztosítja az ott élők számára, ráadásul köze sincs az oly’ nagyon hangoztatott „értékteremtő munkához”. Az encsi kistérségbe Kaufer Virág LMP-s képviselő is ellátogatott, hogy mint a parlament foglalkoztatási bizottságának tagja, személyesen is meghallgassa BAZ megye panaszait. Az LMP-s képviselő látogatása nagy eseménynek számít, hogy ugyanis utoljára G. Nagyné Maczó Ágnes járt a megyében kampányidőszakon kívül, még ’91-ben.

A helyi polgármesterek szerint az amúgy is kilátástalan helyzetet az új közmunkaprogram csak még tovább rontotta. A helyzet súlyosbodása persze elkerülhető lett volna, azonban a helyi vezetéssel sem a rendszer kidolgozásakor, sem azóta nem egyeztetett a kormány.

Dolgozni kell, de minek?

A közmunkával kapcsolatban az az állam elvárása, hogy hogy munkabért csak az kaphat, aki értéket teremt, segélyhez pedig csak az juthat, aki megfelel bizonyos feltételeknek. A helyzet azonban korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik.

A korábbi rendszerben ugyanis a 8 órás munkaidő volt a domináns, ezt azonban felváltotta az új modell, mely szerint a napi 4 órás munkát részesíti előnyben. Márpedig ennyi idő alatt nehezen lehet értékteremtő munkát végezni, arról nem is beszélve, hogy mennyi pénzt lehet előteremteni úgy, ha csupán 4 órát dolgozhat az ember naponta.

Mennyit? Egész pontosan 31 ezer forintot. Ennyi jár ugyanis az új modell szerint annak, aki részt vesz a közmunkaprogramban. Ez pedig csupán pár ezer forinttal több, mint a bérpótló juttatás (bpj, legújabban így hívják a korábbi kormány alatt rendelkezésre állási támogatásnak nevezett munkanélküli segélyt), ezért nem is meglepő, hogy a helyieket nem motiválja túlságosan ez a fajta „értékteremtő munka”.

Volt segély, nincs segély

A helyzetet tovább rontja, hogy a bérpótló juttatás csak annak jár, aki az előző évben 30 nap munkaviszonyt fel tud mutatni. Az önkormányzatoknak jutó, országosan felére-harmadára csökkenő források miatt a közmunkásokat cserélgetni kell, hogy jövőre senki se maradjon segély nélkül. A munkások cserélgetése pedig azzal jár, hogy a települések ezért gyakran kénytelenek elbocsátani az akár több éve dolgozó, kipróbált munkaerőt. A miskolci munkaügyi központ szintén azt javasolta az önkormányzatoknak, hogy cserélgessék a munkásokat, így senki nem marad majd segély nélkül. A munkaügyi központnak persze nem ez lenne a feladata, hanem a munkaközvetítés, ám munkát adni ők sem tudnak.

Nem ezt ígérték

A beszélgetésen elhangzó mondatok is jól jellemzik a helyzet kilátástalanságát, és az emberek csalódottságát. Ők valahogy nem így képzelték el a „megújulás évét”.

– Nem hitték el az emberek, amikor jöttek munkáért, én meg azt kellett mondjam nekik, hogy nincsen. A híradóban nem így hallották.

– Az öt-tíz fős kemény mag, a hosszú távú közmunkások húzták magukkal az olyanokat is, akik húsz éve nem dolgoztak.

– A középosztálynak mondható réteg is lecsúszott. Kikapcsolták náluk a vizet, kútrajárók lettek, nem tudják a gyerekek a vécén végezni a dolgukat.

– Nincs bolt a településen, két emberrel hozatom a tejet, kenyeret, gyógyszert a faluba. Reggel összeírják, délután kiviszik mindenkinek. Márciustól ezt én csinálom, vagy nincs kenyér.

– Csak a múlt héten negyven családnál kapcsolták ki az áramot.

– Ma fényes nappal törtek be a boltba. Itt ilyen soha nem volt.

– Két évig nem őriztük a határt, egy szem krumpli nem tűnt el.

– Éheznek az emberek.

Éhséglázadások

A helyi cigány kisebbségi önkormányzati vezetők köreiben még feszültebb a hangulat, ugyanis a cigányság többszörösen hátrányos helyzetben van a munkanélküliség sújtotta vidéken.

– Én nagyon haragudtam azokra, akik elmentek meg csóreltak – én nem ezt tanultam otthon. De ha máskülönben a gyerekemet kell nézni éhen, hát én is elmegyek – adott hangot elkeseredésének az egyik CKÖ-s.

A szegénység azonban magyart s cigányt egyaránt sújt BAZ megyében.

– Már régen nincs az, hogy a magyaroknak van földjük, marhájuk meg lisztjük. Nekik sincs. Szörnyű szegénység van, nem tudnak mit csinálni az emberek. Minden gondnak a megoldója a munkahely. Ha lenne munka, a kistelepüléseken gyakorlatilag megszűnnének a tyúklopás kaliberű bűncselekmények – fakadt ki egy másik roma vezető.

Csak dolgozni akarnak, de azt sem lehet

Egy ináncsi lakógyűlésen szintén hasonló mondatok hangzanak el, ahol a korábbi közmunkások követelik vissza nyolcórás munkaidejüket.

– 58 éves vagyok, megrokkantam. Az 50 százalékos segélyből, 27 ezer forintból viszont nem tudok megélni. A közmunkával kerestem 60 ezret, a férjemmel együtt összesen 110 ezer forintunk volt, plusz van egy főiskolás gyermekünk. Voltam én régebben Miskolcon dolgozni, egy hónapra 27 ezer a bérlet: azt a hó végén térítették meg. Addig nélkülöztünk. De 30 ezer forinttal most hova menjen az ember dolgozni? – magyarázta egy idős hölgy a lakógyűlésen.

– A fiamnak kezében a papír, most képezték ki kőművesnek. Ez egy szép dolog. De kenyeret nem fog keresni… mert nincs munka – tette hozzá egy másik férfi.

„Orbán Viktor nézz le ránk”

Gulyás Pál, ináncsi LMP-s és cigányönkormányzati képviselő azt mondja, ha nem történik változás, a lehető legszélesebb társadalmi bázissal fognak fellépni az ügy érdekében.

Nyílt levelet fognak írni Orbán Viktornak Czomba Sándornak és Farkas Flórián cigányvezetőnek címezve. Ha pedig ez sem hoz eredményt, óriási tömegtüntetésekre készülnek.

– Talán az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még időben lehet változtatni a törvényen” – jelenti ki Gulyás.

A Hírszerző cikke nyomán